Őszintén váratlanul ért, hogy vége a sorozatnak. Főleg azért, mert sehol sem csekkoltam, hogy csak 11 részes. Ennek köszönhetően egy valamelyest original anime end-et kaptunk. Legalábbis szerintem end, mert erősen kétlem, hogy egy csupán 11 részes sorozatból csinálnának második szezont.
Igazából összefoglalva az egész tetszett. A szereplők határozottan jók voltak, nekem Sugimoto az animében jobban is tetszett, mint a mangában, mert kicsit jobban átjöttek az érzései szvsz. Akira ugyanolyan genki-girl volt, mint a mangában is, Fumi meg ugye többnyire emo. Kyouko is valamivel jobban a szívemhez nőtt az animében, mint a mangában, amikor ezeket a részeket olvastam. De persze lehet, hogy ez azért van, mert azóta a manga alpján jobban megszerettem XD És ugyan tudom, hogy nagyon yuri ellenes hozzáállás, de én reménykedem egy KyoukoxKou végkifejletben :3
Az anime maga grafika szempontjából kifejezetten szép, a színek remekek és elegánsak, de azért a mangaka kezdeti stílusát lehet rajta érezni. Ugyanis így a sokadik kötetnél már a mangaka rajzai is szebbek legalábbis szerintem.
1. kötet:
5. kötet:
A lezárással kapcsolatban pedig: nem mondom, hogy rossz volt, csak abszolút nem érintette a manga fő témáját, a FumixAkira vonalat, vagyis csak olyan szinten, hogy Fumi rájön, Akira volt az első szerelme, de ezt sem igazán mondják ki. Ráadásul nem volt ugye a kedvenc párosom a tanárnő és a barátnője, ami szerintem azért eléggé dobott volna a történeten, mert jó látni egy működőképes kapcsolatot is, nem csak egyoldalú szerelmet. Szóval így az egész sorozat nagyjából arról szólt, hogy Fumi vagy az unokatesója, vagy Sugimoto miatt. A többi főbb szereplő is emózik, kivéve Akira-t, aki próbál mindenkit rávenni, hogy ne emózzanak. Szóval kicsit egysíkú lett. De azért persze nem volt rossz, és megtartós darab, csak hát ez olyan, mint a Skip Beat: az anime nagyon epic, de pont a legjobb részek előtt hagyták abba
Persze azért a havas befejezés romantikus volt, ezt elismerem



Nagy erőt kellett vennem magamon ahhoz, hogy ne olvassam el a posztodat. Ma nézem meg ugyanis az utolsó részt és még egy hangyányi spoilert sem szeretnék lelőni. :3
Btw az elején még úgy voltam ezzel a cuccal, hogy “MEHH, uncsi”, de aztán a közepére egészen megkedveltem, a végére pedig enyhén szólva is awesum lett, szal 100, hogy ezt én is blogolni fogom.