A tegnapi nap olyan jól indult. Egészen hamar beszerelték az új kábeles netet, amivel sokkal gyorsabb lett a kapcsolat, sikerült egy egészen érdekes karaktert kreálni a pénteki MAGUS játékhoz, és vettem magamnak pár szép kockát.

Aztán hazaértem, és kiderült, hogy apám leszakította a függönyömet, mikor próbálta becsukni az ablakot; erről az ISP-ről nem lehet 4chan-ra írni, mert blokkolva van; elromlot az usb kontrollerem; és egy végső lökésként egy helyeneltört a Sennheiser HD 555 fejhallgató burkolata… Szóval a tegnapi végülis nem volt annyira jó…

Kérdés, tud valaki megoldást a 4chan-os problémára? Tényleg blokkolva van a Telekom-os ISP, vagy csak szarakszik a 4chan rendszere? Ha igen, akkor tud valaki egy olyan proxy-t ami esetleg nincs bannolva? Mert próbáltam Tor-ral meg ilyenekkel, de mindegyik ingyenes proxy bannolva van (többnyire CP miatt örökre). Nem mintha annyira nagy probléma lenne, megvagyok én 4chan nélkül, csak frusztrál a dolog…

És ha valaki tud egy jó fejhallgató szervízt, azt is megköszönném

Végre! Igaz, hogy Ulysses nagyjából nem mond semmi újat, de legalább a trailer-ben nem tűnik annyira szellemi fogyatékosnak, mint azon a két holotape-n, amit a Bethesda blogjára kitettek. Mikor lesz már szept. 20.?!!

The cave complex within the hill is everything you hoped for: it’s defensible, spacious enough for a good hoard, and full of those greasy little goblins, who quickly acknowledge you as their eternal sovereign and overlord.

…

The goblins obey your every command, sometimes even anticipating your desires. The may be stupid, crude and savage minions, but at least they’re your stupid, crude, savage minions.

Life is good.

Már jó ideje kerestem valami olyan játékot az androidos telefonomra, amit nem emulátoron kell futtatni, nem platformer, és nem tower defense vagy Angry Birds. Leginkább valami olyat szerettem volna, aminek van története is. Találtam is pár rpg-t, de a többségük történetét tekintve olyan kiszámíthatók, mint a jrpg-k, és falják a telóm aksiját, szóval nem lehet őket csak úgy a buszon játszani.

Rátaláltam azonban a Choice of… játékokra, amiket leginkább a Kaland Játék Kockázat könyvek modern verziójaként tudnék leírni: kapsz egy szerepet, haladsz előre a történetben és döntéseket hozol. Az egyetlen különbség, hogy ebben abszolút nincsenek képek, és nem kell kockát dobálni a csatához vagy egy helyzet megoldásának sikeréhez, mivel a véletlen helyett itt minden a karaktered stat-ján múlik. Ez persze azt is jelenti, hogy nem igazán lehet csalni a játékban, nem úgy, mint könyves elődjénél. Persze azért valamilyen szinten lehet… csak ahhoz le kell törölnöd az alkalmazást, és újra kell telepíteni, ami túl macerás.

Mindenkinek csak ajánlani tudom őket, a történetek humorosak, és hát nem mindennap van lehetősége az embernek arra, hogy egy sárkány bőrébe/pikkelyébe bújon. Ráadásul ezeknek a játékoknak köszönhetően a nosztalgia méterem az egekbe szökött, így elő kell keresnem az összes KJK könyvemet. (Bár esélyesen felesleges az összeset előszedni, mert magamat ismerve úgyis vagy a Tolvajok Városát vagy A Skorpiók Mocsrát olvasnám csak újra… Ahh a régi szép idők, amikor még nem számítógépen játszottam, és saját magamnak kellett megcsinálni a térképet a játékhoz, különben olyan szinten eltévedtem abban a mocsárban, hogy újra kellett kezdeni az egészet a legelejéről.)

Tudom, hogy először DA2-ről kellene írnom, de már annyi helyen leírtam/elmondtam, hogy mi jó és rossz az alapjátékban, hogy nincs kedvem ezen a blogon is beszámolni róla perpill. Esetleg ha az összes DLC (mert biztos vagyok benne, hogy lesz még) kijön, majd akkor.

Erről a DLC-ről viszont van kedvem írni, mivel meglepően jó.

Nagyon nem akarok belemenni a DLC történetébe, mert igazából nem olyan hosszú és annyira nem mérföldkő a játékban, szal nem érdemes spoilerezni. Az alap sztori azonban úgy indul, hogy a Carta tagjai betörtek Hawke házába, és megpróbálták megölni őt. Sőt, mint kiderül ha életben maradt valamelyik testvéred, akkor őt is megpróbálták kinyírni. (Ez nálam egész érdekes volt, mivel Carver-ből warden lett, szóval a törpék megpróbáltak egy gray warden erődbe betörni és elrabolni őt, lol.) Ezt persze Hawke nem tűri szó nélkül, és kis csapatával, megkeresi a Carta főhadiszállását, hogy elintézzék a dolgot egyszer s mindenkorra.

Persze a történet aztán bonyolódik, és lesz benne darkspawn, mágia, családi kötelékek, meg kiderül egy-két dolog a Blight-ról is.

Térjünk rá a játékmenetre. Meg kell mondjam, ez a DLC olyan volt, mintha DAO-t játszottam volna, csak a DA2 gyorsabb harc rendszerével. Nem voltak ellenség hullámok, amik az ember idegeire mentek volna, hanem helyettük egészen ügyesen elhelyezett Carta íjászok kerítettek be minket néha, sőt még a bronto-k is nekünk jöttek. Ráadásul szerintem a játék egy ponton gondolatot is olvas, ugyanis amikor egy törpe elmenekült előlem azt gondoltam: “Pff, a valóságban menekülés közben tuti aktiválnának jó néhány csapdát.” Majd 10 másodperc múlva belementem egy csapdába. Ezért nem szeretek nem rogue karakterrel játszani… Na de a lényeg, hogy a csaták érdekesek voltak, és néhol még cselesek is. Egyszer még szegény Varric-ot ki is ütötték nekem csata közben, mivel sikeresen körbe vették, és én nem tudtam idejében hozzá jutni. Szóval a játék menet 5-ös részemről.

Ami még a leginkább a DAO-ra emlékeztetet, az maga a dungeon volt. Ugyan a DA játékokban tulképpen a dungeon mindig lineáris, de a DAO-ban volt mindig egy-két mellékes szoba/barlang/cella, ahol lehetett valami érdekes dolgot találni, pl valamilyen puzzle-t, vagy csak szimplán kódex bejegyzést. És persze a fő küldetés mellett találtunk egy csomó másik mellékes dolgot, mint pl különböző démonok megidézése és kinyírása, vagy egy híres harcos fegyvereinek összegyűjtése stb. Hál’ Istennek ez mind jelen van ebben a DLC-ben, mert így visszatekintve ez tényleg hiányzik a DA2 alapjátékból, ahol semmi mást nem csinálunk egy adott dungeon-ban, mint az adott küldetést.

Mindezek mellett még az új DLC rengeteg új párbeszéddel is jár, amikben a Bioware még mindig jeleskedik. Egészen sok extra hülyeséget lehet hallani a karakterektől, szóval érdemes különböző kombinációkkal végigvinni a DLC-t. Nekem a kedvencem az volt, amikor Isabella (akivel már túl voltunk az Act 3-as szerelmi jeleneten) elkezdett Carver-rel flörtölni, és hát Carver most már férfi ember, szóval vette a lapot, mire Isabella közölte, hogy ez a felnőtt Carver sokkal jobban tetszik neki, szegény Hawke pedig pánikolva közölte, hogy “Nem, nem tetszik neked. Nem tetszik neki!” XD Szóval a beszólások és reakciók még mindig rulzanak.

Plusz még hozzá kell tennem, hogy a DLC története picit máshogy is történhet, attól függően, hogy a játék melyik pontján kezdesz bele. Én egy Act 3 mentéssel játszottam, szóval mindenki tudta rendesen, hogy én vagyok a Champion, és az epilógus úgy zajlott le, hogy anyám már halott. Valamikor kipróbálom egy Act 2-es mentéssel is.

Azért persze ez a DLC sem tökéletes. A legutolsó boss fight, pl egészen hülyén lett kitalálva, mert nehéz életben tartani a teljes csapatodat, és nem a játékos hibájából, hanem mert az AI annyira nem intelligens. De persze ha egészen magas szintű Hawke-kal játszik az ember, ez annyira nem probléma. Még egy problémám a DLC-vel az volt, hogy a végén a “nagy döntés”, megint úgy tűnik, mintha értelmetlen lenne, mivel a kettő közötti különbség csak egy extra csata, ami nem valami nehéz. Szóval ez kb. olyan mint minden más döntés a DA2-ben: nincsen semmi súlya. Jah, és a “menő új fegyver”, amit kapunk, amellett, hogy ronda, szerintem esélyesen nem is a legjobb fegyver a játékban… Legalábbis a mágusnak nem ad túl sok pluszt, bár magas a sebzése. Mondjuk nekem ezt nagyjából mindegy, mert a modder-eknek hála én egy felturbózott, szintlépős Staff of Parthalan-nal viszem a játékot

Összefoglalva ez egy jó DLC. Kár, hogy a játékot nem tudták ilyen jóra csinálni. És kár, hogy akárhány DLC-t tesznek még a DA2-höz, attól még nem lesz jó maga a játék, és abszolút nem éri meg az árát. De ha valakinek megvan a játék, akkor azért szerezze be hozzá ezt a DLC-t, mert fun.

Csak egy kis felhívás azok számára, akik még nem tudnák: Deus Ex béta már szedhető torrentről, és határozottan érdemes kipróbálni Erősen GOTY szagú a dolog. Bár én már csak azért is imádom, mert minden féle probléma, fagyás, akadozás nélkül elmegy a gépemen Majd ha végig vittem a bétát, esélyesen írok róla…de egyelőre enni és élni is kell, szal játék később.

Esélyesen a legrosszabb DLC eddig a Mass Effect játékok történetében. Nem azért, mert túl rövid, és nem éri meg az árát, vagy mert ne lenne köze az átfogó sztorihoz, hanem alapvetően azért, mert míg az ME cselekményében minden nagyobb döntés, amit át kell gondolni haszon és moralitás szempontjából, a játékos kezében volt. Kivéve ezt. (Ennek ellenére maga a lövöldözés meg ilyenek, jó volt, csak kár előtte túl sok Dragon Age-t játszottam, és folyamatosan A+D-vel akartam forgatni a kamerát XD )