Takami Kósun: Battle Royale – Véres társadalom kritika

1 Sze

battle_royale

Nem anime, de mégcsak nem is manga (bár az is készült belőle), de gondoltam legyen itt mégis egy könyvajánló/elemző rovat, amibe azért általában csak japán írók könyveiről fogok írni. (Mert gondolom a német nyelvű kötelezők, amiket olvasni fogok senkit nem érdekelnek ^^’) Megpróbálok spoilerek nélkül beszélni róla, de nem biztos, hogy menni fog ^^’

Nos akkor kezdjük először is az íróval… 1969-ben született Oszaka közelében. Miután az Oszakai Egyetemen irodalom diplomát szerzett, viszont a Japán Egyetem szabad művészetek levelezős szakát nem fejezte be. 1991-1996 között a Shikoku Shimbun újságnak dolgozott, ahol politikai, gazdasági cikkei és rendőrségi tudósításai jelentek meg.

A Battle Royale regényt akkor fejzte be, mikor otthagyta az újságot, a regényt azonba kiejtették az irodalmi pályázat utolsó fordulójában, melyre tulajdonképpen készítette a művet, mert túlságosan vitathatónak találták. A regényt azonban 1999-ben végül mégis kiadták, és hamar bestseller lett. Egy évvel később elkészült a manga- majd 2000-ben a filmadaptáció is.

És hogy ezeket az információkat miért kellett ide leírnom? Mert azt vallom, hogy az író minimális ismerete nélkül azért nem igazán tudja megállapítani az ember, hogy most szakértő-e abban a területben, amiről a könyv szól vagy sem. Mivel én a Battle Royale-t inkább társadalom kritikának tartom, és nagyobb hangsúlyt helyezek a politikai tartalomra, mint az öldöklésre, ezért azt mondom: igen, Takami Kósun valószínűleg tudja, miről beszél ^^ Mellesleg készül már állítólag a második regénye is…

A “battle royale” kifejezés a profi pankrációban fordul elő, és azt jelenti, hogy a ringben egyszerre több pankrátor van, akik szabadon bárkit támadhatnak. Tökéletes címadás, szvsz.

A történet lényeg velősen: Egy alternatív jelenben járunk, ahol Japánt Amerika nem bombázta, és így a háborúnak is picit más kimenetele lett. Végeredményként megszületett a Nagy Kelet-Ázsiai köztársaság, egy erős kommunista diktatúra, mely teljesen elszigeteli magát a többi országtól, és az Amerikai Birodalmat pedig abszolút ellenségének tekinti olyannyira, hogy a rockzene hallgatása tilos az országban. Ebben a diktatórikus rendszerben az átlagpolgárnak nem lehet egy rossz szava sem a vezér ellen, különben egyszerűen kivégzik. Ráadásul hogy a megfélelmítést még emeljék, a kormány megszervezte “a programot”. Ennek lényege, hogy a kormány egyik számítógépe adatabázisából random szinten kiválaszt egy 9-es osztályt, a diákokat elszállítják egy elszigetelt területre, majd elindítják “a játékot”. Ennek célja, hogy a diákok kapott fegyvereikkel megöljék egymást, ugyanis csak az utolsó túlélő juthat haza. Természetesen “a játék” tele van szabályokkal. A diákok nyakán példál ott egy nyakörv, melybe robbanóanyagot ágyaztak, és amit a katonák rádióhullámok segítségével felrobbanthatnak, és meg is teszik, ha 24 órán belül nem hal meg valaki. A nyakörvet leszedni nem lehet, mert akkor is felrobban, ráadásul még egyéb funkciói is vannak. A diákokat persze nem csak egyszerűen kiküldik a szigetre, hane adnak nekik felszerelést is. Egy táskában kapnak némi vizet, kenyeret, iránytűnt, elemlámpát, térképet és egy fegyvert. Ez a fegyver azonban eléggé változatos, a villától kezdve a gépfegyverig bármi lehet. És hát, mivel nincs más választásuk, a diákok elkezdenek játszani…

Persze vannak olyanok, akik nem vesznek ebben részt, mint például a regény két főhőse Nanahara Súja és Nakagava Noriko. Ők mindeketten inkább a szökésen tanácskoznának, de egyedül nem képesek rá. Viszont ebben a helyzetben kifejezetten nehéz megmondani, hogy kiben bízhat meg az ember, és kiben nem… De többet nem is mondok magáról a cselekményről, mert tényleg tele lenne spoilerrel 🙂

A könyvben minden diáknak jut szerep (najó, majdnem…), mindenkinek meg van a maga háttértörténete, és a maga indoka, hogy miért játszik vagy miért nem játszik. Mert annak ellenére, hogy úgy gondolták mindig, ez egy nagyon jó osztály, vannak akik játszanak. Például Kirijama Kazuo, az osztály gengszert bandájának vezetője, aki igazából jobban hasonlít egy csendes, rémisztő zsenire, mint bandafőnökre, és hát ott van még Szóma Micuko (kedvenc szereplőm mellesleg), az osztály “rossz lányainak” vezére is. Ők azok, akiket mindenki tipikusan gonosznak gondol, pedig nekik is meg van a maguk oka. De mellettük még sokan vannak olyanok az osztályban, akik régen még normálisak voltak, de végül mégis rátámadnak a többiekre. Minden fiatalnak meg van a maga terhe, és mindnenki küzd a túlélésért.

Meg vannak olyanok is, akik az öldöklés helyett a figyelmüket inkább arra fordítják, hogy valahogy kijussanak innen, és még katonák számítógépét is próbálják meghackelni…

Eléggé sokminden kiderül a regény során az emberi kapcsolatokról. Kiderül, hogy mennyire bizalmatlanok vagyunk egymással, hiába voltunk még pár órával azelőtt a legjobb barátok, “a játékban” mindenki ellenség. Aki nem öl, azt megölik. Sok tragédiát és régi, sötét múlba való emlékezést élhetünk át eléggé, amit az eléggé nyers, naturalista leírás csak mégjobban tetéz.

A diákok sorsa mellett azonba nagyon sokmindent megtudhatunk magáról a Nagy Kelet-Ázsiai Köztársaság. Itt ugyanis nem csak a rock zene tilos (amit ennek ellenére pl Súja illegálisan de beszerez), hanem az internetet sem lehet használni, legalábbis a világ többi részével nem lehet érintkezni, hacsak nem jól képzelt hacker az illető. Az országban annak ellenére, hogy elnyomás van, az emebrek viszonylag jól megélnek, ugyanis a köztársaság export cikkei a legjobb minőségűek a világon. “Az a baj ezzel a szar rendszerrel, hogy jól van felépítve”, mondta az egyik szereplő a regényben, és valóban. Takami remekül kidolgozta a köztársaság részleteit, ami ugyan most még elvileg virágzik, de biztos bukásra van ítélve.

Lehetetlen nem felismerni benne, hogy ezzel a művel tulajdonképpen Takami mely rendszer-típus bökkenőire és életképteleségére mutat rá. De persze a kritika rendesen vérbe van áztatva, ami szerintem megborzongatja az olvasót, és egy kis plusszt ad a történethez.

Essen szó akkor most egy kicsit a live-action-ről, ami készült belőle, és ami híres lett arről, hogy mennyire tele van vérrel. Alapvetően a film nem rossz, hasonló hangulatot áraszt magából, mint a könyv, de a mondanivalója teljesen más. A film ugyanis nem egy rendszer elleni támadás, hanem két generáció, a felnőttek és a fiatalok harca. A felnőttek ugyanis elméletileg félnek a kamaszoktól, akik lezüllöttek, és magasabb lett a bűnözés aránya miattuk, nem járnak már iskolába sem, és nem lehet őket kezelni. Ezért alkotta meg a kormány a Battle Royale programot, amiben az általuk semmire kellőnek tartott semmirekellők egymást ölhetik.

Ami még nekem nagyon hiányzott ebből a filmből, azok a beszélgetések a főszereplők között, amikből tulajdonképpen megismerhetjük a világot, amiben élnek, és őket magukat is. A filmben főként arra mentek rá, hogy abba a két órába belesűrítsék a halálokat. Ennek köszönhetően a film nem vonatott, pedig sokat hallottam már, hogy panaszkodnak a live-actionök szaggatott cselekményvietlére. Persze azért a filmbe voltak apró bakik is, például Súja és Noriko nem egyszer sétáltak baromi nagy nyitott területen. Na már most ez ugye a Battle Royale játékban igazából egyenlő egy öngyilkosságal ^^’ Ennek ellenére jó volt, és Kitano szereplése nagyon jó volt ^^

Elkezdtem nézni a Battle Royale II: Requiem-et is, de csak belenéztem… A Battle Royale itt már eléggé alternatív, de majd kiderül, hogy ettől jobb lett-e vagy sem 🙂

És akkor még beszéljünk a mangáról is. A manga rajzolása elsőre nem megkapó szvsz, de furcsa is lenne, ha egy ilyen történet tele lenne bishounen-ekkel meg bishoujo-kkal ^^’ A manga története valahol a film és regény között van félúton (már ameddig én eljutottam benne), bár talán inkább a regényre épít, de sok módosítást átvesz a filmből is, vagy készít újakat. Mindenesetre nekem a manga sokkal megrázóbb élményt nyújtott, mint a könyv vagy a film, sokkal groteszkebb, erőszakosabb, és véresebb… Legalábbis amikor utoljára beleolvastam, akkor még az volt ^^’ Végére nem jutottam el, de majd egyszer biztosan befejezem.

Nos ennyi lett volna 🙂 Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet, de azért érzékeny lelkűeknek annyira nem fog bejönni ^^’

PS: Jah, és a nevek azért voltak magyar fonetikával írva a bejegyzésben, mert a könyvben is így vannak ^^

Reklámok

9 hozzászólás to “Takami Kósun: Battle Royale – Véres társadalom kritika”

  1. black87 szeptember 1, 2007 - 2:04 de. #

    igen ez a magyarosítás nagyon idegesített a könyvben. én elsőnek a mangát olvastam, így a könyv és a film sem volt olyan igazi. a manga nagyon jól bemutattja a szereplőket, ott még az utolsó mellékszereplőről is kiderül, hogy mi volt a kedvenc játéka az iskolában. és több hangsúly van a gyilkosokon Kiriyaman és Mitsukon.
    a könyvet én is csak ajánlani tudom. Manitu blogján olvastam róla és utánna megrendeltem (duplakattintás rulz, kettőt küldtek, de volt rá vevő 😀 ).

  2. Prof. William szeptember 1, 2007 - 9:36 de. #

    Ráadásul a Manga Kiriyamája az eggyik legcoolabb hidegtekintetű gyikos, akit eddig láttam…

    A filmé sajnos nem üti meg a szintet.

    Én először a mangát olvastam ésamikor láttam hogy megjelent a könyv rögtön megvettem. 🙂 Remek könyv!

    Olvasstáok e ti is! ( Meg persze a mangát is… 🙂 )

  3. Sunyi Nyufi szeptember 1, 2007 - 5:10 du. #

    Engem a magyarosítást nem zavart, mert az Ulpius kiadó legalább ebben következetes, és minden japán könyvénél a magyar fonetikát használja, és a következetességet szeressük 🙂

    Én igazából a mangát olvastam először egy darabig, csak aztán sok dolog miatt abbahagytam, majd egyik könyvvásárló utamon megláttam a könyvet és megvettem ^^

    Amúgy a filmes Kiriyama nekem se jött be, mert teljesen más szereplő lett, ami eléggé sajnálatos… De Mitsuko a filmben is jó volt, a könyvben is tetszett, meg a mangában is 😀

  4. szabolcs január 4, 2008 - 5:27 du. #

    hello! szerintem ez egy brutálisan király történet. még nemlátam a filmet és a mangát de a könyv nagyon üt.amikor a végén azt irjah kavada kinyirta sújáékat aszittem h nemis olvasom tovább olyan ideges lettem rá deaztán szerencsáéére befejeztem 😀

  5. carnelian február 7, 2008 - 6:57 du. #

    *spoiler!*X_X

  6. yrose május 14, 2008 - 8:16 du. #

    most fejeztem be a mangát. szerintem voltak benne _nagyon_ durva részek (Mitsuko akcióira gondolok). Az elején még nagyon nem bírtam, aztán már belerázódtam. Tetszett, hogy mindenkiről volt valami kis apróság a múltból…

    A rajz egészen különleges, nem olvastam sokat olyan mangát, amiben ennyire ki lettek volna alakítva a szereplő arcok… nem volt két hasonló, meg tudtam különböztetni őket.
    A könyvet boltban olvasom, lassan fogok haladni.
    A film nem vonz annyira, szerintem sose lehet igazi adaptációt készíteni könyvekből. Persze át lehet alakítani a jeleneteket, és működhet úgy is a dolog, de ha az ember olvasta az eredetit, csalódik benne…

    Egyszóval négy nap alatt elolvastam azegészet, nagyon izgalmas volt, nem olyan kis romantikus. Legalább happy end..! Már amennyire. Volt mondanivalója, és ez számít.

  7. Sunyi Nyufi május 15, 2008 - 10:17 du. #

    Könyvesboltban olvasni? 😕

    Lehet, hogy már megint velem van a probléma, de én nem sajnálok 3000 Ft-ot kiadni egy könyvre, főleg ha ilyen minőségi, és nem újrahasznosítótt szakadós papíron van megy ilyenek… Plussz felmerült bennem a kérdés, hogy tényleg én vagyok az egyetlen aki tudja, mire való a könyvtár?

  8. Vikkancs január 2, 2009 - 8:01 du. #

    Hm….én most olvasom amúgy csak 2980 FT….és még olcsó nálunk Felvidéken magyarul 800Sk is megvan ami 6600 FT kb…

    na de nem ez a lényeg 😀

    Szal, a köny…

    600.oldalnál tartok és, kitippeltem hogy ki fog nyerni, mivel adtak már egy két spoliert… de ennek ellenére érdekes még mindig és izgalmas, mert nem tudom hogy fog győzni…(nak)… és ami a csodás a könyvben (márha lehet ilyet “csodás” jelzővel ellátni), az, hogy minden egyes élethelyzetet stilust, szituáciot kimerit…mikor azt hiszed más már nem szövődhet bele, akkor hopp…és még egy…én el vagyok tőle ájulva :D:D

    KELLEMES olvasást….igaz, hogy most kölcsönben olvasom…de amint tudom, megveszem 😀

  9. Eveecs~ szeptember 25, 2011 - 10:21 du. #

    A könyv nagyon jó.Én 2 nap alatt elolvastam.Szerintem a film hihetetlenül gyenge a könyvhöz képest…:/ Rengeteg meghatározó szálat vettek ki/alakítottak át…persze ezek helyett egy csomó baromságot raktak bele.A mangát még nem olvastam…de nagyon-nagyon szeretném.Dióhéjban ennyi.:D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s