Otaku zsargon – Visual novel és társai

2 nov

Ma végre eljutottam odáig, hogy megvettem a Mondo októberi számát, ami nem volt ugyan olyan jó, mint a szeptemberi, főelg mivel már megint fordítgatni kell az újságot, hogy olvashasd… nem fogom mondjuk, de ez mind1. Szóval abban olvashattunk egy egyoldalas cikket a visual novelekről Oldern tollából. Magával a cikkel nincs probléma, mert kedvcsinálónak remek, csak mit ahogy azt maga Oldern is leírta, kevés ahhoz, hogy tényleges leírást adjon a műfajról. Na akkor én most megpróbálok még is valami ilyesmit csinálni ^^ Lelkileg tessék felkészülni, hosszú lesz 😀

Először is, kezdjük azzal, hogy mi a visual novel? Leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy olyan interaktív történet, melynek alakulását a döntéseid és azok következményei határozzák meg. Ebben egészen hasonlít a Kaland Játék Kockázat könyvekre, amiket nem tudom, hogy ki mennyire ismer, de én határozottan kedveltem őket serdülő koromban ^^ Tehát a visual novel lényege, hogy az adott történetnek mi alakítjuk a főszereplőjét, és néhol a történet során döntések elé leszünk állítva. A választásunk általában (nem mindig) befolyásolja a játék endingjét, vagyis kimenetelét.

A visual novelek többnyire PS2 és egyéb éppen népszerű paltformokon szoktak megjelenni, és kb a japán video játék eladás 70%-át teszik ki. Magyarán annyi van belőlük, mint csillag az égen, de persze csak kis réteg az, ami igazán jó is ^^’ Viszont külföldön szinte egyáltalán nincs kereslet rájuk, ezért egészen ritka, ha egy játék le van fordítva angolra, és ez általában köszönhető a Hirameki cégnek, akit épp ezért szeretünk és istenítük 😀 Emellett persze rengeteg fan-translation készül a játékokhoz, amivel csak az a probléma, hogy nagyon sokáig tart az elkészítés, és jónéhány játékfordítást abba is hagynak, pl Air.

Hmm, még mielőtt rátérnék a különböző visual novel fajtákra, mesélek kicsit magának a játéknak a felépítéséről. A játék ablak nagyrészét a rajz teszi ki, ami az adott helyszínt ábrázolja, és általában még rajta szokott lenni az a szereplő, akivel beszélünk éppen. Magyarán mindent mitnha a főszereplő szemével látnánk. Alul van egy kis box, amiben olvasható a szöveg, ami nagyrészben a főszereplő narrációja, gondolatai, és hát a párbeszédek. Itt jegyezném meg, hogy zene ugyan minden játékhoz van, de nem mindegyikben van a szereplőknek hangja, ez főleg igaz a doujin játékokra.

Mellesleg doujin játéknak nevezhető az a játék, amit nem a nagy cégek dobnak piacra, hanem vagy fanok vagy céghez nem tartozók készítenek. Ezeket általában vagy netről lehet letölteni, vagy a Comiket-en árulják őket. Ilyen doujin játék pl a Narcissu és a Tsukihime is.

Térjünk rá a visual novel-szerű játékokra. Ezek tulképpen mindegyik besorolható lenne visual novel alfajként, de hát nehz meghúzni a határokat ^^’

Dating sim

Sokszor tévesen a legtöbb visual novel-t egyszerűen dating sim-nek nevezik. Tény, hogy a dating sim, mintegy alfajának nevezhető a visual noveleknek stílus és megvalósítás szempontjából, azonban ez a fajta játék bonyolult statisztikákra épül. Lényege természetesen az, hogy a főszereplő (legyen lány vagy fiú) szerelemre találjon az egyik választható karakterrel, és randizás során erőssítse kettejük kapcsolatát. Általában mindezek elérésére korlátozott idő áll rendelkezésünkre, és ha nem sikerül elérni a célt (legtöbbször szex) az idő végére, akkor vesztettünk

A dating sim-ek többsége ún. bishoujo game (később még kitérek rá), de természetesn készülnek lányoknak is ilyen játékok, sőt még yaoi témások is bőven akadnak. De azért többnyire mégis a középiskola románcra fókuszálnak az ilyesmik 🙂

Bishoujo game

Egyszerűen megfogalamzva olyan játék, amiben szép lányokkal kell interakcióba lépni. Az ezekben a játékokban szereplő lányok általában rendelkeznek az anime/manga szereplőkre jellemző néhány vonással, pl dojikko, tsundere, moe karakter. Többnyire az ilyen játékok lényege, hogy romantikussá váljon a kapcsolatunk az egyik lánnyal. Ennek ellenére nem mindig ez áll a középpontban, lásd Ever17 ~out of infinity~, amiben azért cseppet fontosabb volt mindenki számára, hogy élve kijussanak 😀

Otome game

A lányok számára késuülő játékok megnevezése. Tehát itt bishoujo-k helyett bishounen-ek vannak 🙂 Ilyen pl a Yo-jin-bo.

Cinetic novel

Ebben a játékban nincsenek választási lehetőségek, csak a történet maga. Ezt a módszert általában doujin játékoknál alkalmazzák.

Eroge

Az erotikus tartalmú visual novelek megnevezése. Nagyon sok játék esik ebbe a kategóriába, bár szerintem tévesen.

Én alapvetően eroge-nak azt a játékot tartom, melynek lényege a szex. Ilyen pl a ZYX által kiadott játékok, a Sagara Family illetve a Do You Like Horny Bunnies? 1-2. Ezek általában (főleg ha ZYX-ről van szó), azzal kezdenek kapásból, hogy bemutatkozik a főszereplő, és még az első választási lehetőség előtt meghúz valakit. Ezután általában egy maroknyi lányból kiválasztja, hogy kihez kerül közel. Ez meg is történik, de előbb lépnek testi kapcsoaltba az esetek nagy részébén, minthogy szerelemt vallanának egymásnak. Persze vannak olyan játékok, aminek van átfogó története, és ezért érdekes, vagy iszonyatosan vicces (pl Let’s Meow Meow), de azért történetük nem hatol olyan mélységekbe, mint a többi visual novel.

Ezzel szemben vannak az olyan játékok, mint pl a Kana – Little Sister vagy One ~to the radiant season~, Wind – a breath of heart, amiket sokan eroge-nak hívnak, mert az endingek végén általában van legalább egy szexjelenet. Viszont ezek a játékok eltérnek a fentebb említettektől abban, hogy a szerelem és a szex mellett általában rendelkeznek valami mélyebb, drámaibb szállal, ami keretbe foglalja a történetet.

Hát igen, nehéz pontosan megmondani, hogy egy játék milyen kategóriába tartozik, hiszen a hátárok eléggé elmosódnak. Ugyanis ott van még például a Piece of Wonder, Gadget Trial, Castle Fantasia 2, amik amellett, hogy rendelkeznek a tipikus visual novel elemekkel, még stratégia rpg-k is.

Műfajokat tekintve a visual novel is olyan, mint a többi médium, mindent megtalál az ember, amit akar: szerelem, dráma, misztikum, krimi, yuri, yaoi, minden mi szem-szájnak ingere ^^

Gondolom néhány emberben még mindig felmerül a kérdés, hogy “na de mégis mi a francért üljek én a gép előtt és kattintgassak, akkor már inkább elolvasok egy sztorit könyv formájában, nem?”. Nos igen, de a visual novel lényege, hogy megpróbál különböző hatásokat egyesíteni. Mert hát ugye először is ott a szöveg, amit olvasunk, és ott a kép, amit látunk (most arra ne térjünk ki, hogy melyik játék szép, és melyik nem). Emellett azonban még ott van a zene, ami igazából nagyon fontos! Ugyanis egy könyv mellett olyan zenét hallgat az ember, amilyet akar általában, itt viszont “rá vagyunk kényszerítve” a játék zenéjére, de ez azonban általában annyira jó, hogy inkább stimulál, mint sem zavar 🙂

És akkor befejezésként pár nagyobb japán cég, aki kifejezetten jó játékokat gyártanak ^^

Key – Gondolom nem kell bemutatnom őket senkinek, hiszen azért már majdnem mindenki ismeri a magyar animfanok közül is az animéket, amik a játékokból készültek, Air, Kanon, Clannad.

KID – Ők felelősek az Ever17 ~out of infinity~ nevű játékért, és a trilógia másik két tagjáért, továbbá a Memories Off sorozatért is. Viszont annak ellenére, hogy siekr játékokat gyártó cég, eléggé rosszul gazdálkodtak, és csődbementek ^^’ De szerencsére egy másik video játékos cég megvásárolta őket 🙂

Root – A cég, akinek köszönhető a Moonlight Lady, Touka Gettan, Yami to Boushi to Hon no Tabito 🙂

Type Moon – A doujin sotf társaság, akik készítették a Tsukihime-t és a Fate/stay night-ot 🙂

ZyX – Erotikus játékokat kiadó cég. Fentebb már említettem a játékaikat. Igaz kicsit sablonosak, de hát ezekben nem is a történet a lényeg 😀

Crowd – Az X-change eroge sorozatért felelős cég.

D.O. – A Kana – little sister készítői 🙂

Overflow – A híres School Days nevű játék készítői 🙂

Nos asszem ennyi lett volna mára… Bár nem tudom, hogy ez a cikk mennyire volt érthető, de azért remélem, némi haszna csak van ^^

Mellesleg ha valaki angol patcheket keres, vagy doujin játékokat, akkor klikk ide: VisualNews

Advertisements

12 hozzászólás to “Otaku zsargon – Visual novel és társai”

  1. traumus november 3, 2007 - 12:46 de. #

    Ügyes ‘cikk’! Mondjuk erről a témáról még sokat lehetne írni ^^.

  2. Sunyi Nyufi november 3, 2007 - 12:49 de. #

    Igen, én is tudnék, csak gondoltam, ennél többet már nem nagyon kéne ^^’

  3. madfist november 3, 2007 - 1:02 de. #

    “itt viszont “rá vagyunk kényszerítve” a játék zenéjére”

    Vagy nem 🙂 Amiket eddig próbáltam azoknak MIDI zenéje volt, ami amellet, hogy nagyon gépi, nagyon unalmas is egy idő után a sok ismétlődés miatt.

  4. Sunyi Nyufi november 3, 2007 - 1:14 de. #

    Én általában szeretni szoktam a zenét. Persze nem azok, amiket kifejezetten szeretek, nem midi-sek 🙂 A Narcissu-nak pl naggggyon jó a zenéje 🙂

  5. th4j`fuN_ november 3, 2007 - 5:01 du. #

    Hmm, mennyit tanulok itt ezen a blogon, tisztajo, ezt majd lehet kiprobalom ha nagyon raerek…

  6. Kayama november 4, 2007 - 10:50 de. #

    Jók ezek a leírások, sokkal informatívabbak, mint angolul olvasgatni. 🙂

  7. black87 november 4, 2007 - 1:15 du. #

    az igaz, hogy a Tsukihime idején a TYPE-MOON még egy kis doujin soft társulás volt, de mostanra elég elismertek lettek.
    tudtommal készül is egy anime a legelső novellájukból a “Kara no Kyoukai”-ból ami persze kapcsolódik a Tsukihime világához.

    Furcsáltam, hogy nem említetted meg a Yume Miru Kusurit az erogémeknél, mint kivételt. Még most is játszom vele, hogy sikerüljön kihoznom a GOOD ENDING-et Kirimiya-nál *fogalma nincs hol rontotta el*

  8. Sunyi Nyufi november 4, 2007 - 1:24 du. #

    A Yume Miru Kusuri-t azért nem említettem, mert igazából eléggé nehezen tudom besorolni. Mint ugye látszik, a számomra tipikus ergoe kategóriába nem sorolható igazán be, viszont ahhoz, hogy egyszerű visual novel legyen, túlsok benne a szex (kivéve ha a Bullying-ot játszod, mert annak csak a végén van), szal nehéz a besorolás ^^’

    A Type-Moon-t én azért nevezem még mindig doujin sotf cégnek, mert igazából nem adnak ki annyi játékotk, mint az igazi nagy cégek, akik legalább minden hónapba kihoznak egyet (mondjuk azok olyanok is), és ráadásul a 3 leghíresebb játékuk a Kara no Kyoukai, Tsukihime és a Fate/stay night, határozottan doujin game-k (bár a F/s n már kevésbbé), szóval ezeknél a játékoknál nem várhatod el, hogy hang legyen hozzá, általában a zene sem mindig a legjobb, sőt a Tsukihime-nél erősen javasolják, hogy egy remix albumot hallgass helyette 😀 Ennek ellenére a Type-Moon-nak van természetesen nagy rajongói köre 🙂

  9. norbee007 november 15, 2007 - 3:16 du. #

    Az X-change-dzsel játszottam, de idő hiányában letöröltem. A cikk után újra kedvet kaptam egy ilyen játékhoz. 😀

  10. Sunyi Nyufi november 15, 2007 - 11:09 du. #

    Nekem az első eroge-m anno az X-change Alternative volt ^^ Eégszen érdekes kis játék, meg vicces is… De szerencsére az első igazi visual novel-em az Ever17 volt, ami örök kedvenc maradt 🙂

  11. black87 november 16, 2007 - 2:49 de. #

    Elsőnek: True Love [klasszikus]

Trackbacks/Pingbacks

  1. Angel Type és szavazás lezárás « Traumus Blogja - december 23, 2008

    […] Végül a szavazás: Nem vagyok meglepődve, de mondjuk azt hittem, többet tudják mi ez egyáltalán. Akit érdekel; Nyufi írása a visual novelekről […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s