ef ~a tale of memories – the end of memories…

29 dec

No, ennek is vége lett. Nem volt valami hosszú az a 12 rész, és eléggé hullámvölgyes is volt a dolog, mit ne mondjak. Azért összességében egy érdekes sztorit hoztak össze (mondjuk minori-nál ez alap). Bár szerintem jobban értékeltem volna az egész dolgot, ha Renji és Chihiro hangja nem ment volna az agyamra. A legrosszabb, hogy ugye nekik sok volt a közös jelenetük, ezért sokszor lehtett őket egyszerre hallani…

Na mind1, lépjünk ezen túl. A sztori maga eléggé komplex, de egészen jól kidolgozott, és minden szereplőnek megvannak a maga problémái. Chihiro ugye csak az elmúlt 13 órára emlékszik a baleset óta. Kei a balesetért magát vádolja, ezért a saját boldogságának útjába áll. Hiro keresi az életéből hiányzó színt. Miyako egy helyet akar, ahova tartozhat. Kyouske különleges, mindenkit megindító filmet akar rendezni. Renji pedig szeretne rátalálni a saját álmára, ami csak Chihiro segítségével sikerül. Szóval mindenki eléggé komplex, tele hibákkal és vágyakkal, és ellentétekkel, amik remekül hangsúlyozódnak az animén belül.

A Kei-Hiro-Miyako szerelmi háromszög eléggé tetszett, bár érezhető volt a kimenetele (főleg mivel Shuffle! óta megtanultam, hogy gyerekkori barát nem mindig nyer ^^’). Eleinte nem igazán lehetett érteni, hogy Kei miért nem vallja be, mit érez Hiro iránt, mert hát ő maga teljesen tisztában volt vele. De amikor megtudjuk, hogyan is történt, azért átérezhető a dolog. Meg hát a végén el is dönti, hogy ő boldog lesz, csak akkor már késő. Miyako összeomlása viszont egyenesen fantasztikus volt, mikor Hiro nem ment el a randijukra. Talán Miyako volt az, akivel a leginkább együtt tudtam érezni a sorozatban. Hiro meg igazából annak ellenére, hogy egy döntésképtelen [insert random name for male genital], egészen érdekes volt, hogy kereste azt a bizonyos színt, ami hiányzott belőle.

Persze szerintem azért a történet fő fókuszában mégis csak a Chihiro-Renji páros állt. Tény, hogy szenvedtek mindketten egészen sokat, de őszintén meglepődtem, amikor Chihiro kitépte az utolsó előtti részben a Renji-ről szóló oldalakat. Bár mondjuk, ha így visszagondol az ember, Chihiro valóban nem lett volna ennyire kezdeményező, ha nem tervezte volna ezt már rég el. Náluk a lezárás kifejezetten tetszett. Hogy miért? Mert csoda nem történt. Chihiro nem gyógyult meg hirtelen teljesen random módon, és valóban nem emlékszik mindenre, ami közte és Renji között történt, csak egyet tud: szereti Renji-t, és nem telhet el az 13 óra anélkül, hogy ne gondoljon rá. Ennyi elég, hogy Renji mindig Chihiro életének része legyen. Persze ehhez azért kellett az is, hogy Renji ezt akarja is ^^

Az utolsó epizód vége, amikor mindenki elmondja, hogy ő mit talált, szvsz cseppet nyálas és erőltetett volt. Nem szeretem, amikor a számbarágják a tanulságot…

Jah, igen, és a legeslegvége… Himura és az ismeretlen nő, akinek a neve Yuko… Az wtf? Mármint, ok, persze tudta az ember, hogy ők egymásra várnak, meg közük van egymáshoz, de valami magyarázatot nem lehetett volna adni? Ehhh… Játékot meg nem fordítja senki, szal rohadtul nem fog kiderül, hogy mi a franc van 😛

Nah, összefoglalva: érdekes anime volt, a történet jól kidolgozott, és jól felvezetett. Néhol kicsit a SHAFT képvilágát sokaltam, máskor viszont pont ezek javították fel a dolgokat. Nem mondanám rá, hogy a legjobb romantikus mű (akkor már inkább Air és társai), de mindenképp érdemes megnézni 🙂

Advertisements

10 hozzászólás to “ef ~a tale of memories – the end of memories…”

  1. M@D_FiSt december 29, 2007 - 6:31 de. #

    Nekem valamiért úgy jött le,hogy azzal a láncszakadásos jelenettel meg is történik a csoda… de a te értelmezésed jobban tetszik 😛

  2. Sunyi Nyufi december 29, 2007 - 10:13 de. #

    Szerintem nem történt olyan szintű csoda, hogy Chihiro meggyógyult, és a láncszakadás inkább csak azt jelképezte, hogy nem láncolja le saját magát, hanem inkább esélyt ad a jövőnek Renji-vel. Persze ez csak szvsz van így 😀

    De akkor is, Himura és Yuko, mi az isten nyila volt?! >_<

  3. Prof. William december 29, 2007 - 11:11 de. #

    Nem elékszik mindenre de már nem is felejti el. 🙂 Ez azért haladás.

    Nekem az 50 -első randi c. film ugott be a kis félszemű lányról. 🙂

  4. andyme december 29, 2007 - 11:19 de. #

    Hm… én sem csodaként értelmeztem a láncszakadást. Az igazat megvallva örültem, hogy minden boldogan végződött, de azért vártam volna egy “elszórom az összes lapot” WTF szintű befejezést! Mert az a 11. rész végén iszonyat tetszett… főleg mert egyáltalán nem számítottam rá.
    Chihiro hangja enegm is irritált, de Renjinél a haja volt elég fárasztó. 😀
    Egyébként meg az egészet imádtam. ^^ Lenyűgözött a szövege, a története, no és a ZENEEE!!!! Gyönöyrű, gyönyörű, gyönyörű az a néhol feltűnő hegedszóló!

  5. Prof. William január 8, 2008 - 3:21 du. #

    Újranézve talán mégis az emlékgát áttörése volt az a jelenet. Mellelseg fantasztikusan jólk meg volt csinálva. + a széttörés utánj a Cihiro a srác nevét kiáltotta. Jó jelenet volt…

  6. Prof. William január 8, 2008 - 3:23 du. #

    Ja és furcsa volt hogy váltottak a OP-ban énekelt nyelvek közöt… Előbb full angol majd ful japán…

  7. Sunyi Nyufi január 8, 2008 - 5:21 du. #

    Szerintem az a legjobb befejezés, amit igazából mindenki úgy értelmez magának, ahogyan akar, mert ez azt jelenti, hogy mindenki megtalálja benne a legjobban rászabott tanulságot ^^

    Az angol-japán nyelv váltakozásán én nem lepődtem meg, mert már a Rental Magica-ban is csinálták… Nem mintha örülnék neki, mert a japánok angol kiejtése még mindig sux… Kivétel a Genshiken 2-ben Angela-t alakító Kaida Yuki.

  8. Lokids január 11, 2008 - 11:39 de. #

    Kicsit késve de azért hozzászólok.
    Én a láncszakadást annak értelmeztem, hogy az érzelmi sokk hatására (pozitív, de akkor is sokk) az agya újra hozzáfért a hosszútávú memóriához normálisan. Azt hogy az eltelt időre is emléxik, vagy, hogy csak ettől fogva fog emlékezni, az már itt mind1.
    Elvileg nem lehetetlen, részleges amnéziából is gyúgyult már fel ember…

  9. sasdie január 14, 2008 - 6:49 du. #

    Így egyhuzamba megnézve se sikerült rájönnöm a végére (Himura & Yuko). De legalább egymásra találtak, nem? ^^
    Chihiro hangja kicsit engem is irritált, Renji haját is nehezen szoktam meg. Mostanában szvsz rájár a rúd a ‘gyermekkori barát type’ karakterekre szerelem terén..

  10. Prof. William január 15, 2008 - 3:32 du. #

    Jaja… + Amikor Cihiro állapotáram utatták mindig ezt a leláncolt lány jelenetet mutatták… szóval sztem elég egyértelmű volt a vége. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s