Susan Barker: Sayonara Bar

13 Júl

sayonarabar

Nos először is el szeretném mondai, hogy régóta szemeztem ezzel a könyvvel a Fókusz Könyváruház egyik polcán. Érdekesnek hangzott a cím, és a hátulján is egészen érdekes volt az ismertető, főleg mivel a kiadó “manga-krimi” történetnek titulálja a könyvet. Persze már a vásárlás előtt tudtam, hogy az egésznek annyi köze lesz a mangához, hogy a borítón manga stílusban rajzolt illusztráció van a főhősökről. Mellesleg ugyan az az illusztráció van a könyv hátulján is, ami határozottan rossz így. Na mind1. A könyv 357 oldal, szép olvasható betűkkel nyomtatva. Őszintén megmondom, sokáig tartott kiolvasni, mert úgy voltam vele, mint az Egri csillagokkal: egészen jó kezdés, viszonylag érdekes befejezés, de a közepe unalmas.

De térjünk rá a történetre. A cselekmény fő helyszíne a Sayonara Bar nevet viselő hoszteszbár, aminek különlegessége, hogy alapvetően fiatal külföldi lányokat foglalkoztat. Ha valaki nem tudná, mivel is foglalkoznak a hoszteszbárok Japánban, elmondom. Az egész lényege, hogy az irodai dolgozó egy elcsigázott nap után betér a bárba, ahol fiatal lányok veszik körül, akik italt töltenek neki, és úgy tesznek, mintha törődnének a lelki bajaival, és csakis vele foglalkoznának. Egy ilyen bárban dolgozik egyik főhősünk, Mary a fiatal angol lány, aki egyetemen japánt tanult, és mellesleg a bár vezetőjének fiával, a fiatal és jóképű jakuza palántával, Judzsival jár. Szereti Japánt, imádja Judzsit, és a munkája se zavarja annyira, bár alapvetően arra gyűjti a pénzét, hogy körbeutazhassa Ázsiát (persze Judzsival). Csakhogy később kiderül, hogy Judzsi nem is szereti annyira, mint amennyire látszik, és magával rántja Mary-t a japán jakuza titkos ügyleteiben, amiben a lány élete is veszélybe kerül.

Másik főhősűnk Vatanabe, egy fiatal, csontsovány srác, aki a Sayonara Bar konyháján dolgozik. Nem csoda, hogy csontsovány, ugyanis mióta egyszer rohama volt csak C-vitaminon él, minden mást kivet magából. Vatanabe azonban több, mint aminek látszik: képes elméjét a hipertérbe exportálni, vagyis a negyedik dimenzióba. Ennek köszönhetően molekuláris szinten tudja elemezni a körülötte lévő világot, látja mit gondolnak, éreznek az emberek, és hogy kinek milyen az egészségi állapota. Ezzel a képességével nagyon sokmindent tehetne, de őt idejét általában azzal tölti, hogy stalker-ként követi Mary-t, akibe halálosan szerelmes. Persze ezt nem tudja tudatni a lánnyal, mert a harmadik dimenzióban a kommunikációs képessége egyenlő a nullával. Ezért csak várja a pillanatot, amikor Mary is felemelkedik mellé a negyedik dimenzióba, és akkor majd együtt lehetnek.

Harmadik főhősünk Szató úr, egy középkorú özvegy férfi, aki a munkájának él. És amikor azt mondom, hogy a munkájának él, akkor úgy értem, hogy az irodán kívül tényleg nem nagyon van élete. Felesége kétes halála óta (állítólag öngyilkos lett, de Szató tagadja ezt) kollégáin kívül csak a szomszédasszonnyal szokott csevegni. Őt főnöke kényszeríti arra, hogy elkísérje őt a Sayonara Bar-ba. Itt találkozik a fiatal Marikoval, aki az egyetlen japán hosztesz a bárban. Szató úr ugyan nagyban elkerüli később a bár Marikoval azonban mégis összefut még, ugyanis a lányt úgy tűnik, mintha “megszállta” volna halott felesége szelleme.

Nos az alapsztori nem rossz, de tényleg… Hiszen 3 főhős, 3 váltakozó nézőpont, mindenkinek egy fejezet. Az egésszel az a baj, hogy Szató úr története pl nem igazán fonódik bele Mary és Vatanbe sztorijába, míg az utóbbi kettő története kiegészíti egymást voltaképpen. Radásul Szató úr története egészen a könyv végéig egyszerűen nem izgalmas, mert nem történik benne semmi. Bepillantást nyerhetünk egy átlagos irodai dolgozó életébe, de ez kit érdekel? Senkit. Plussz még a történetnek a vége sincs lezárva. Nem derül ki, hogy Marikot valóban irányította a volt feleség szelleme vagy sem, és hogy a feleség tényleg öngyilkos lett-e.

Mary története egészen jó, bár zavar, hogy a lány annyira elvakultan odavan Judzsiért, aki alapvetően csak egy tuskó gengszter, aki csak szerencsés, amiért az anyja nem csak egy szimpla bártulajdonos, hanem kapcsoaltai is vannak az alvilágban. Vag talán éppen inkább balszerencsés, mert egészen jól ellátják a baját.

Vatanabe története indult a leg érdekesebben. Mindig is érdekeltek az ilyen sci-fi jellegű dolgok, mint negyedik dimenzió, és hogy milyen lehet azon keresztül vizsgálni a világot. Egy egészen hosszú, de jó hasonlaton keresztül szemlélteti is velünk az írónő, hogy milyennek képzeli ő ezt. Azonban a második és a harmadik szintén hosszú hasonlatra nem volt szükség. Vatanbe világképe eleinte érdekes, de a könyv közepe felé inkább unalmassá és túlságosan részletessé válik. Rövidebben jobb lett volna.

Mindhárom cselekményszál igazából csak a végén kezd érdekes lenni, ami nem is baj, csak hát van előtte az a “fölösleges” 200 oldal, amiben a mindennapok unalma van bemutatva. Ilyesmire az ember egyszerűen nem kíváncsi.

Szóval összevetve a cselekmény eléggé közepes, mivel rossz a felépítése. A karakterek egészen érdekesek, és egész jól eltaláltak.

Essen most szó a fordításról… Hát őszintén én ilyen béna fordítással még nem találkoztam. Ráadásul angolról magyarra fordítás! Első, amint teljesen kiakadtam: szarariman. Kétszer el kellett olvasnom, mire felfogtam, hogy mit akarnak. Nem tudom, hogyan van eredeti műben a szó, de könyörgöm, egy olyan angol kifejezést, amit a japánok is használnak ne írjunk le magyar fonetikával! Vagy hagyjuk meg salaryman-nek, vagy fordítsuk le. Emellett még feltűnően keveredtek a japán és angol honorfix-ek. Bár felteszem, hogy ez az eredeti műben is így volt, de akkor is irritáló, hogy van, akinél odateszik a -szant, másoknál meg az urat használják. De még ha ez nem lenne elég, a szöveg hemzseg a magyartalan mondatoktól. Most komolyan, egy 40 év körüli irodista mond olyat a főnökének dühében, hogy “nagy gonoszságot művelt”? Nem. Hogy miért? Mert ilyen szavakat nem használ egy felnőtt ember, mert gyerkes. Akkor pedig végképp nem, ha dühös, mivel meg akarja bántani a szavaival a másikat. *sigh* Televan ilyenekkel a könyv >_>

Mégegyszer összegezve az egészet: örülök, hogy végre végeztem vele. Ha valakit érdekel a sztori, szívesen kölcsönadom a köynvet, vagy akár oda is adom, mert nekem nem nagyon kell, de szerintem nem nagyon érdemes megvenni, nem éri meg az árát. Mert azért 2500 Ft-ért legalább elvárnék egy normális fordítást, de ez a Jaffa Kiadónak nem nagyon sikerült.

Reklámok

15 hozzászólás to “Susan Barker: Sayonara Bar”

  1. SlyZero július 13, 2008 - 3:49 du. #

    Hehe, pont tegnap láttam egy dokumentumfilmet a japán hostesbárok világáról, aminek kb. az volt a lényege, hogy japánban bármit megtehetsz, és bármit megúszhatsz ha van pénzed.
    Elég durva, megtörtént eseteket vonultattak fel benne, ami alapján egy jóérzésű nyugati újra végigszórta volna Japánt atombombákkal.

  2. Sunyi Nyufi július 13, 2008 - 4:28 du. #

    Naja, alapvetően ebből a könyvből is kiderül, hogy mindent megtehetsz, amíg van pénzed. Mondjuk ez számomra már kiderült a Nyakig a miszóban c. könyvből is. Pont ilyesmik miatt mondom én azt, hogy nyaralni elmennék Japánba, de nem élnék ott. Kicsit nagyon más az életfelfogásuk. Bár itt nyugaton is tulképpen bármit megúszhatsz, ha van pénzed, de azért ilyen hoszteszbárok még nincsenek (vagy legalábbis nem annyi)… meg azért ezen kívül még eléggé sok bajom van a japánokkal annak ellenére, hogy vannak a japán kultúrában nagyszerű a dolgok is 🙂

  3. shearer július 15, 2008 - 10:59 de. #

    Meggyőztél, hogy ezt sem akarom elolvasni. ^^”

  4. Sunyi Nyufi július 15, 2008 - 10:41 du. #

    Pedig ilyet aztán tényleg ritkán csinálok, mert olvasás párti vagyok, de hát szarariman könyörgök >_>

  5. oneway július 19, 2008 - 9:26 de. #

    ez a könyv is azt mutatja,h jó és egzotikus téma bármi japánnal kapcsolatban, de attól még nem lesz jó egy könyv…

    egyetértek veled abban,h nem élnék japánban, de azért az a nyaralás már jöhetne:) pont most néztem a japán utak specialistájának ajánlatait, elég étvágygerjesztő:)

  6. Rorimack július 20, 2008 - 4:53 de. #

    ” Első, amint teljesen kiakadtam: szarariman. Kétszer el kellett olvasnom, mire felfogtam, hogy mit akarnak. Nem tudom, hogyan van eredeti műben a szó, de könyörgöm, egy olyan angol kifejezést, amit a japánok is használnak ne írjunk le magyar fonetikával! Vagy hagyjuk meg salaryman-nek, vagy fordítsuk le.”

    A trükk az, hogy nincs olyan szó angolul, hogy salaryman. Tipikus lolicon – rorikon probléma. Simán lehet, hogy éppen ezért direkt sarariman volt az angolban is. (Egy Murakami Haruki könyvben például vállalati alkalmazottnak fordították: ami azért volt jó, mert egy mondatban volt benne a vállalati alkalmazott és a szakmunkás (aki igazából szintén vállalati alkalmazott volt.):)

  7. Sunyi Nyufi július 20, 2008 - 11:48 de. #

    Az oks, de ettől függetlenül a szó etimológiáját tekintve idegen szónak számít a japánban már amnnyire tudom, de franc vágja ennyire a nyelvet, megkérdezem japános barinőmet, ha összefutunk… a lényeg, hogy nekem a lolicon-t se írja le seni rorikon-nak, mert kiakadok 😀

    Nem mintha csak ez az egy probléma lenne a könyvvel… De ha időmilliomos lennék, elolvasnám az eredetit, hogy megtudjam a könyv vacak, vagy a fordítás húzza le.

  8. Rorimack július 20, 2008 - 5:51 du. #

    http://en.wikipedia.org/wiki/Wasei-eigo

    (Nézd meg a lenti listát, és a “romaji” oszlopot ;))

    Viszont tény, hogy a fordítás tényleg elég fura. Szerintem a szararimannal nincs baj, de volt ott mindenféle.

  9. Sunyi Nyufi július 20, 2008 - 7:28 du. #

    Tisztában vagyok ezekkel a szavakkal, de most attól még, hogy ez angol hangzású japán szó, ne írja le nekem, hogy szarariman, ezt még mindig tartom. Attól még hogy az eredeti szövegben nem fordították le, nem azt jelenti, hogy úgy is kell hagyni. A műfordításnak – hangsúlyozom a MŰfordításnak- a lényege az lenne, hogy az anyanyelvi olvasó gördülékenyen végig tudja olvasni a szöveget úgy, hogy értse is azt. Mivel nekem a “szarariman”-t 3szor el kellett olvasni, hogy megértsem, nem tartom jónak. Radásul ha egy animékről, mangákról, Japánról nálam kevesebbet tudó illető veszi a kezébe a könyvet, ő végképp nem fogja tudni, hogy miről van szó. Mondjuk a fordítást én alapvetően igénytelennek tartom… valószínű, hogy nem szántak rá túl sok pénzt sajnos 😕

  10. kicsi ai július 22, 2008 - 8:19 du. #

    Hmm ezek azoka dolgok amiért nem érdemes könyveket olvasni ami sajnos baj mert olvasni jó!!
    Mikor elkezdtem olvasni arra gondoltam biztos jó könyv lehet, de mire elolvastam a leírásodat én is elkedvetlenedtem tőle!!!
    :S
    Sajnos sok ilyen és hasonló probléma van Magyarországon!!!
    Ha csak a magyarra forditás ilyen “szegény” akkor tényleg érdemesebb lenne angolul elolvasni!

  11. Sunyi Nyufi július 22, 2008 - 11:57 du. #

    Van azért csomó jó könyv, ami magyarul is kapható, pl most kezdtem bele a Kafka a tengerparontba, és egyelőre egészen jónak ígérkezik 🙂 Egy másik japán könyv, amit megvettem a Japán szeretők, de arról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert barátnőm olvassa, de ő pornókönyvnek titulálta, mert csak “arról” van szó benne ^^’

  12. Cherry L. február 12, 2013 - 6:02 du. #

    Nem tudom, én most fejeztem be ezt a könyvet, és személy szerint nekem tetszett. Na de.. kedves Nyufi(ha nem gond 🙂 ) ha az zavar, hogy a sarariman-t sz-el “fordították” akkor az hogy nem, hogy fonetikusan írják pl. a neveket? 😀 engem speciel az bosszant, de nagyon 🙂 de ettől még nemfogom lejjebb értékelni ezt a könyvet, mert alapvetően jó. A másik (előre is sorry) de ugyan.. csak azért nem olvassátok el, mert valaki a SZEMÉLYES véleményét leírja róla, ami esetleg negatív ? Ne is haragudjatok meg, de ez számomra elég vicces.. 🙂 ne azért ne olvassatok el valamit, mert azt mondja valaki hogy szerinte rossz. Addig úgysem tudod meg, amíg te magad el nem olvasod, és meg nem győződsz az ellenkezőjéről ^^ (hozzáteszem én hálistennek baromi olcsón jutottam hozzá akció keretében a könyvhöz, még pénzkidobásnak se nagyon lehetne nevezni) Sajnos tény, hogy nekem jópár dologgal kapcsolatban lenne bőven kérdésem, amiket te is felsoroltál, mitörtént végül Szató úrral, Marikóval és tulajdonképp Vatanabe és Mary sztorija is lezáratlan- nekem legalábbis. A fordításban is vannak hibák, az való igaz (egy résznél pl Tanaka asszony helyett Takahara asszony van, de 1sorral alatta már rendesen írva ismét), de úgy gondolom, hogy aki szereti ezt a fajta műfajt, igazán félretehetőek ezek a hibák. Ha valaki ez miatt nem olvassa tovább vagy kezdi el, én őszintén szólva sajnálom, mert mint azt pár sorral feljebb elmondtam, alapvetően egy teljesen jó könyv. 🙂

  13. Sunyi Nyufi február 12, 2013 - 6:21 du. #

    ” ha az zavar, hogy a sarariman-t sz-el “fordították” akkor az hogy nem, hogy fonetikusan írják pl. a neveket?” A sarariman-nal nekem még mindig a lginkább az a problémám, hogy egy alapvetően angol eredetű szót írnak le a könyvben arab betűkkel egy katakanás írásból eredő kiejtés alapján. Szerintem a Vatanabe és a Szató elfogadható, mert az az eredeti japán név átültetése a magyar fonetikára, és csak azért tűnik nekünk furának mert az angol nyelvű scanlation-ökhöz és fansub-okhoz vagyunk szokva.

    A véleményes dologra meg csak azt tudom mondani, hogy egyetértek abban, hogy a legjobb, ha mindenki maga dönti el, hogy milyen a könyv. Az én véleményem még mindig az, hogy nem érte meg az árát. Viszont az a tény, hogy végigolvastam, és nem akartam közben többször is félbehagyni a közepén, szóval ezalapján még mindig klasszisokkal jobb mint mondjuk a Truancy 🙂

  14. Cherry L. február 12, 2013 - 6:49 du. #

    Bevallom nekem ez volt az első ilyen “japános” könyvem, még drága anyukám talált rá, ahogy karácsonyra ajándékokat keresgélt. De elsőre nekem ez tetszett, fogok még hasonlóakat szerezni :)) A nagyon csöpögős stb. témájú sztorikat nem nagyon kedvelem, eddig Salvatore könyveket bújtam (25, talán már 30 kötete is megvan, de túl drágák hogy csakúgy kapkodjam őket 😀 talán Drizzt név mond valamit ^^ ) szóval nekem ez viszonylag új volt. 🙂 Mangáim természetesen vannak 😀 Bár lehetne több is, de majd idővel :)) Igazából én azért ígyis reménykedem egy amolyan folytatásos Sayonara Bar 2-ben. Egyre inkább érdekelnek a (talán nem csak számomra) elvarratlan szálak, már keresgéltem is, de sajnos hiába. Plusz, esetleg ha lenne is folytatása, lehet jobban odafigyelnének a fordításra is 😀

    • Mizsó április 13, 2013 - 11:31 du. #

      Üdv!
      Én a minap kaptam meg a könyvet ajándékba, azelőtt nem hallottam róla semmit, elolvasása előtt egyedül a hátlapon lévő szöveg alapján tudtam némi véleményt alkotni. Ez nyilván pozitívra sikeredett, hiszen végül elolvastam 🙂
      A Szató-szál inkoherenciája a történet többi részével engem is zavart, végig azt vártam, hogy mikor fonódnak végre össze az események, és amikor ez a legvégén sem történt meg, a katarzis hiánya kifejezetten frusztrált, amit csak tetéztek a megválaszolatlan kérdések.
      Félreértés ne essék, nem az a tény zavar, hogy nem válaszolt meg az írónő minden kérdést, ez egy szokványos írói trükk, és adott esetben még jól is tud elsülni, de itt olyan mennyiségben voltak, mintha nem a végére értem volna, csak letettem volna. Ezt a bűntényt egyébként a magam részéről csak a legrosszabb művekkel szoktam megtenni, és ezt a könyvet – minden hiányossága ellenére – nem érzem annak.
      A fordítással kapcsolatban: a hatályos helyesírási szabályok szerint a nem latin betűs idegen szavakat fonetikusan kell leírni, és még ha a manga-, anime- és egyéb Japán-rajongók most meg fognak kövezni, szerintem a fordítók jól tették, hogy nem angolos helyesírással szerepeltették a karaktereket. Hogy mikor lesz valaki -szan, -csan szarariman vagy valami hasonló, az számomra, mint a Japán kultúra iránt annyira nem elkötelezett számára nem volt zavaró, legfeljebb abban az értelemben, hogy nem találtam benne a logikát, és ezért minden alkalommal kizökkentett, amikor mégis megpróbáltam megkeresni, ezzel viszont eleinte kissé kizökkentem a regény világából.
      Gondolom valamiféle kulturális ütköztetést akartak elérni ezzel, csak épp nem voltak elég következetesek, és így – legalábbis számomra – ez a hatás nem érvényesült. Pl. a Japánban élő angol Marynél még elviselhető lett volna, hogy valakit időnként üzletembernek, időnként meg szararimannak titulál, imigyen kihangsúlyozva helyzete kettősségét, ugyanakkor az ízig-vérig japán Szató úrná nyilvánvalóan nem ez a helyzet, és mégis előfordulnak abban a szálban is ilyen keveredések.
      Azonban ezeken szépen lassan túltettem magamat, bár a leleményes fordítók igazán kitettek magukért, hogy ne szokhassam meg, időről időre újabb fordítási következetlenséget becsempészve, melyek közül a “kedvencem” amikor a vége felé Vatanabe a génjeire utalva a DNA-járól beszél DNS helyett… Bár az igazat megvallva Vatanabe részeiben valamiféle perverz örömöt okozott a tudományos tévedések kiszúrása, talán azért, mert a félig tudományos halandzsák ellenére igen érdekes és gondolatébresztő dolognak találom a hiperteret.
      De ami fölött sehogy sem tudtam szemet hunyni, azok a folyamatos központozási bakik: rendszeresen előfordult, hogy a gondolatjelek hiánya miatt összekeveredik, hogy az amúgy is egyes szám első személyben íródó beszámolókban mi az amit valaki hangosan kimond, és mi az, amit csak gondol, vagy éppen az írásjelek teljes hiánya miatt egy pillanatra úgy tűnik, mintha az állítást kísérő cselekvés is a mondat része. És egyértelmű, hogy ez a hanyag szerkesztő munkájának eredménye, nem pedig a szürrealista hangulat megteremtését szolgálja, mert egy-két sort továbbolvasva egyértelműen kiderül, hogy minden jelenlévő tisztában van az adott mondat kimondottságával. Egy nem konkrét példa, mert ezeket utólag nehéz visszakeresni:
      “- Jaj de jó, hogy újra látlak integetek XY-nak.”
      És az ehhez hasonlók újra és újra nem hogy kizökkentenek, egyenesen kilöknek az eseményekből (legalábbis engem).

      Mindezek ellenére nem mondom, hogy rossz könyv, sőt összességében – bár ez az eddigiekből nem derül ki – azt hiszem inkább pozitív véleményem van róla, de nem hinném, hogy a könyvgyűjteményem sokat forgatott darabjai között lesz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s