Tokyo Magnitude 8.0 END

21 Sze

snapshot20090921212956

Ha egy “szóval” kéne jellemeznem a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy: d’aaaaaaaaaaaaaaa D: Mert határozottan ilyen az egész sorozat. Természetesen téma alapján kapásból depresszív kicsit, de itt inkább azon van a hangsúly, hogy együtt tudunk-e érezni a fő- és mellékszereplőkkel.

Az alaptörténet ugyebár az, hogy Mirai és a kisöccse Yuuki kettesben elmennek Odaiba-ba ahol épp robot kiállítás van, amit ugyan Mirai nagyon utál (mondjuk ő perpill nagyjából mindent utál), de Yuuki pedig imádja. Mikor már indulnak haza, Tokiót egy 8-as erősségű földrengés rázza meg, ami hatalmas pusztítást okoz. Ráadásul amikor történik Yuuki éppen visszament wc-re, így nem volt együtt a nővérével. Ezért Mirai bemegy a romos és veszélyes épületbe az öccsét keresni. Közben találkozik egy Mari nevű hölggyel, aki segít neki. Miután nagy nehezen épségben megtalálják Yuuki-t, Mari elhatározza, hogy segít hazajutni a gyerekeknek.

Azt kell mondjam, hogy az első részben nem igazán bírtam Mirai-t. Mármint érthető, hogy minden irritálja, ami a családjával kapcsolatos, engem is minden irritált az ő korában, de alapvetően túl negatív karakternek ítéltem meg ahhoz, hogy állandó kiakadás és angsztelés nélkül túl tudjon élni egy katasztrófát. Márpedig ha erről szólna csak az anime, az eléggé uncsi lenne. Mirai azonban jó pontokat szerzett nálam, amikor a földrengés után egyből az öccsére gondolt, és elindult megkeresni.

Alapvetően a cselekmény egészen érdekes, és véleményem szerint egészen reálisan felvázolták, hogy az általában egészen udvarias japánok hogyan taposnák tulképp halálra egymást csak azért, hogy felférjenek az éppen induló hajóbuszra. Természetesen érhető a dolog, valószínűleg minden nép ezt csinálná, csak a japánoknál kicsit jobban kijön a kontraszt. A földrengés maga és a mentések is remekül fel voltak vázolva, meg a különböző szabályozások is logikusan kigondolva, szóval valószínűleg egészen jól utána néztek a készítők a dolognak.

De persze a személyes tragédiák azok, amik igazán megérintik az embert. Hiszen nem tudni, hogy Mirai szülei életben vannak-e, és még arról sincs hírük eleinte, hogy Mari lakóhelyénél mekkorák a károk. Emellett pedig ott vannak még a mellékszereplők, akiknél csak egy kis bepillantást “nyerhetünk” abba, hogy milyen szerencsétlenségeken mentek keresztül, de szerintem éppen elég.

Ami még igazáb szépen alakult a sorozat alatt, az Mirai és Yuuki kapcsolata. Mirai szép lassan felveszi a gondoskodó nővér szerepét, és vigyáz az öccsére, amennyire csak tud. És persze Mari-nál is láthatjuk, hogy ugyan felnőtt, és neki kellene vigyáznia a gyerekekre, valószínűleg ő maga sem tudta volna egyedül megtenni az utat, mert nem bírta volna lelkileg és fizikailag sem a sok feszültséget, és aggódást.

A sorozat vége pedig határozottan D’AAAAAWWWWW YUUKI! T_T Szívfacsaróan szomorú, de valahogy még is szép. Sokan azt mondták, hogy ők sejtették, hogy ez lesz, de őszintén, én nem gondoltam rá. Vagy talán inkább nem akartam gondolni rá… Minden esetre nekem egy 9/10-et mindenképp megért a dolog.

Reklámok

10 hozzászólás to “Tokyo Magnitude 8.0 END”

  1. efti szeptember 22, 2009 - 8:49 de. #

    A hetvegen fejeztem be a sorozatot, nekem is nagyon tetszett. Engem meglepett a fordulat a vegen, csak az utolso elotti resz elejen, amikor a teherauton beszelgettek, akkor esett le, hogy hogyan is fog ez vegzodni.

    (off) masodik bekezdes, masodik mondatban a foldrenges hatalmas pusztitast okoS (/off)

  2. profwilliam szeptember 22, 2009 - 10:16 de. #

    Nagyon jó sorozat csak az volt furcsa hogy azért elég szépen egyben maradt a város egy ilyen óriási földrengés után is.
    Bár az igaz hogy japánok évszázadok óta földrengésbiztosra építik a házaikat.

  3. JimmyBean október 1, 2009 - 2:18 du. #

    I don’t know If I said it already but …This blog rocks! I gotta say, that I read a lot of blogs on a daily basis and for the most part, people lack substance but, I just wanted to make a quick comment to say I’m glad I found your blog. Thanks, 🙂

    A definite great read..Jim Bean

  4. shearer október 11, 2009 - 10:48 du. #

    Nem sok anime érdekel mostanában, de ezt szívesen megnézném. Csak meg kéne már gyógyítani a gépem. Vagy venni egy újat…?

  5. Arita január 5, 2010 - 7:33 du. #

    Nekem ez volt az első katasztrófa animém.Félve kezdtem bele mert nem naon tudtam mire számítsak trailer alapján.De am nekem NAGYON bejött,mind a karakterek kedvesek,van egyéniségük,és a katasztrófa jelenetek/mikor ősszedölnek a házak,a tOKYO TORONY,/NAON JÓL megvannak csinve látszik hogy sokat dolgoztak rajta~-~ … csak a vége Yuuki-kun ˇ.
    Nekem 10/1000^^

  6. Rev február 21, 2010 - 4:22 du. #

    Hosszú animés szünet után nekiállok. Ha valami tetszik Nyufinak, akkor az rossz nem lehet… (Höhö, Dennou Coilt azóta is meg akarom nézni. X3)

  7. Rev február 23, 2010 - 10:11 du. #

    Update: Megnéztem. No ways. D: Valami folyik a szememből. D: Ez olyan… keserédes. Neee… Lehet, hogy csak én vagyok túlérzékeny, vagy régen láttam drámás animét, de ez betett nekem.

    Remek kivitelezés, egyedül talán a grafika lehetett volna kifinomultabb egy-két szempontból, de így is élvezhető. A CG itt-ott awkward, de simán tűrhető még így is.
    Kedvelhető és reális karakterek, akikkel együtt tud érezni az ember. Sablonszöveg, de úgytűnik egy szimpla anime tényleg képes hatalmas érzelmi tölteteket ábrázolni és közvetíteni, megindító egy darab. Nem tartom túlzásnak művészi alkotásnak nevezni a Tokyo Magnitude 8.0-t.

    Az a bizonyos fordulat nekem is váratlan volt, sőt nekem abszolút logikai bukfenc volt. Úgyhogy még gondolkodok, hogy most tulajdonképpen mi is történt, és hogy utána most akkor ami volt, azt most a trauma/stressz okozta hallucinációknak, vagy paranormális jelenségeknek vegyem… Vagy nem is kell ezen gondolkodni? Bár igazából nem is lényeges, mert mindenképpen szívfacsaró volt, tehát a célját elérte.

    Érdemes megnézni, 10/10.

    • Sunyi Nyufi február 24, 2010 - 11:17 de. #

      Én stresszre és traumára szavaznék, a paranormális jelenség kicsit aláásná az anime realitását szvsz 🙂

  8. Rev február 23, 2010 - 10:21 du. #

    Sry 4 doublepost.

    Még annyit, hogy AniDB-n nem véletlenül van úgy tagelve, hogy “makes you cry” és “be careful what you wish for”. No és ajánlatos megnéznie minden olyan fiatal lánynak (fiúnak), akinek minden baja van a világgal a szürke hétköznapokban.

    • Gale március 24, 2011 - 1:42 du. #

      Jelen pillanatban elég ironikus

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s