Dragon Age: Origins

9 feb

dragon-age-logo

Ha már siklara felvetette, hogy írhatnék erről, és most az adott pillanatban nem is csinálok semmi mást (aludni luxus), akkor kezdjünk is bele🙂 Előre szólok, hogy hosszú lesz és spoilerekkel teli, szóval semmilyen felelősséget nem vállalok, meg ilyenek😀

Alapvetően szeretem a szerepjátékokat, bár inkább a szövegest és az asztalit, mert az az igazán szerepjátszás számomra. Anno eléggé sokat játszottam Thrillion Kincsein, amikor még volt ténylegesen fórumos játék ott, és az adminok nem váltottak seggfej-módba. Rengeteg féle karaktert játszottam ott, de a leginkább a szívemhez két karakter nőtt: egy szende tömegiszonyos tünde leányzó, aki mellesleg dalnok, és utálja a várost; meg egy taknyos kis utcakölyök, akiből a végén valahogy felnőtt korára sikerült szoknyapecér diplomatát csinálni, és ráadásul még el is vett egy olyan csajt, akivel egyéjszakás kalandja volt. Szóval sikerült kreálni egy-két érdekes sztorit.

Ezeknek az élményeknek köszönhetően alapvetően vagy emberként vagy elfként szoktam játszani az ilyen játékokban. És persze női karakterrel szoktam lenni, mert hát használjuk ki már hogy valamilyen játékban nem macsó spészmarínt kell alakítani. És a kasztok terén általában mindig szerencsevadász (rogue) lesz a karakterem, mert általában nekik vannak olyan skill-jeik, amik esetleg csatán kívül is hasznosak lehetnek.

Origins

Mindezek ellenére mikor először karaktert kreáltam a DA:O-ban, egy női mágust csináltam. Hogy miért? Eléggé hülye indokom van rá: az női ember szerencsevadász páncélja iszonyatosa hülyén nézett ki. Meg a női harcos-é is, szóval maradt a legkevésbé hülyén kinéző emberi ruha, a mágus köntös-izéje.

A mágus eredet amúgy érdekesen kezdődik. Hirtelen egy vizsga elé állítanak, aminek lényege, hogy be kell lépned az álmok világába, a Fade-be, ahol egy démon csak arra vár, hogy átvehesse a tested felett az uralmat, és így kijusson az élők világába, és mindenkit elpusztítson. A Fade-ben persze vannak segítőid, és legyőzni a démont nem annyira nehéz (nem csoda, hiszen ez az első csatád). Minden jól lezajlik, túléled, és most már igazi mágus lettél. Majd egyszer csak felébredsz a szállásodon…és kb. nekem innentől kezdett minden elromlani. Ugyanis aki felébreszt, nem más, mint Jowan. Gyűlölöm Jowan-t. Ugyan a játék próbálja bemagyarázni nekem, hogy mi barátok vagyunk, de ezt nem tudom elhinni. Jowan idegesítő, nyafogós, irritáló a hangja, és nehéz lerázni. Szerencsére azért sikerül, mivel a mágus főnök, Irving hívat. Irving-nek azonban van egy vendége, Duncan, aki egy Grey Warden (ami nagyjából egyenlő a helyi vagány csávóval). Duncan-nel lehet egy kicsit beszélgetni, és elmeséli neked, hogy mi a helyzet délen, ahol darkspawn nevezetű szörnyikékkel csatázik a király, és annak ellenére, hogy ebben a világban mindenki utálja a mágusokat (logikus okkal, ezt megjegyezném), ennek ellenére Duncan szerint a képzett mágusok elengedhetetlenek a csatában. Eddig minden szép és jó, csakhogy miután Duncan-t visszakíséred a szobájába, jön Jowan, aki szívességet akar tőled kérni. Kiderül, hogy ő valami Chantry-s (helyi keresztény egyház) lánykával kavar, ami erősen tiltott mindkét oldalon, de persze neked segíteni kell mert barátok vagytok blablabla. Elsőre akartam nekik segíteni, de valahogy nem sikerült, és Irving rájött, mit tervezek, ezért újratöltöttem a küldetést, és megpróbáltam valahogy máshogy elérni a célomat, aminek az lett a következménye, hogy a pincében hatalmas mutáns pókok kinyírtak. Ekkor azt mondtam magamban FUCK YOU JOWAN!, és új játékot kezdtem.

A második játékban úgy döntöttem, hogy Dalish elf szerencsevadásszal leszek, mert tetszet a rucija és a tetkója, meg alapvetően úgy gondoltam, hogy csináljunk egy nem valami emberszerető elfet.

(Itt meg kell jegyeznem, hogy tulképpen ezzel a elffel nagyjából kétszer játszottam végig a játékot, mert az elején sajnos gyorsan végigmentem, így nem nagyon csináltam mellékküldetéseket, és a karakterekkel sem törődtem annyira. De még az archdemon kinyírása előtt úgy döntöttem, hogy ez így annyira nem poén, és újra kezdtem.)

Az elf Origin történetek szerintem a legjobbak. A Dalish elfé mondjuk nem annyira sokkoló, mint mondjuk a gettó elfé, de akkor is sokkal eredetibb, mint mondjuk az ember harcosé. Dióhéjban a történet:

Az erdőben, Tamlen és pici karakterem, aki Aleyst névre hallgatott, rátalálnak 3 emberre, akik túl közel merészkedtek az elf táborhoz. Az emberek szabadkoznak, hogy de hát ők csak egy barlangot néztek meg, hátha vannak ott kincsek, és találtak néhány elf cuccot is. A döntés rajtunk áll, hogy mit csináljunk a három emberrel. Én a kegyetlen opciót választottam: nyírjunk ki egyet, a többi meg had pisilje össze magát, miközben rohannak kifelé az erdőből.

Aleyst_60

Ezután Tamlen felveti, hogy nézzük már meg azt a barlangot. A barlang valami ősi romokhoz vezet, amik emberi építésűnek tűnnek, de elf régiségekkel vannak tele…meg szörnyekkel persze…meg pókokkal. Miután minden vackot kinyírtunk, eljutunk egy terembe, egy nagy tükörrel (amiről később kiderül, hogy egy Eluvian). Tamlen megérinti a tükröt, majd hirtelen elájulunk. Az elf táborban térünk magunkhoz, ahol kiderül, hogy a Duncan nevű Grey Warden talált rád az erdőben, és egészen durván haldokoltál, és csak az elf vezető varázslatának köszönhetően vagy életben. Tamlen-t azonban nem találták meg, szóval úgy döntesz, hogy visszamész a romokhoz, és megkeresed. Itt találkozol Duncan-nel, aki elmondja, hogy a tükör szennyezett, és el kell pusztítani. Majd ezután visszatértek a táborba, ahol kiderül, hogy ami miatt majdnem meghaltál, az nem más volt, mint a “darkspawn taint”, ami mindenkit korrumpál, és hát elég gyorsan ki is nyír, és még Duncan is csodálkozik, hogy túl tudtad élni…vagyis hát majdnem, mert még mindig haldokolsz, csak lassabban. Duncan szerint az egyetlen esély az életben maradásra, hogy belépsz a Grey Warden-ek közé, ami azzal jár, hogy küzdened kell a darkspawn ellen, és esélyesen nem térhetsz vissza többet a klánodhoz. Karakterem első reakciója erre az volt, hogy “Menj a p*csába, hülye shemlen!”, de sajnos a vezető rábeszélte, hogy nincs más esély, ezért végül is vele tartottam.

Ostagar

Duncan-nel egyből a déli frontra megyünk, ahol legelsőként a szőke királlyal találkozunk. A király meglepően fiatal és jó humorú, ráadásul tiszteli a Grey Warden-eket, és azt sem bánja, hogy én nem tekintem királyomnak. Laza.

Aleyst_201

Itt a táborban, még a beavatási ceremónia előtt begyűjtjük egyik fontos csapattagunkat, Alistair-t a templomos lovagból lett Grey Warden-t (aki mellesleg az előző király fia, de ez még titok), meg a többi Grey Warden jelöltet. A beavatáshoz kell azonban egy-két dolog, amit nektek kell beszerezni: konkrétan 3 üvegcse darkspawn vér. Kicsit előnyben volt karakterem, mivel ő már harcolt darkspawn-nal szerencsére. Szóval kiküldenek minket az erdőbe, ahol szörnyikéket kell ölnünk, és még meg is kell keresnünk valami régi szerződéseket, amiket isten tudja miért hagytak ott, ahelyett, hogy a Grey Warden főhadiszálláson vigyáztak volna rájuk (mivel elég fontosak). Az erdős gyilkolászás nem valami nehéz, van pár mellék küldetés, amit meg lehet csinálni, de egyik se nagyon fontos.

Aleyst_204

Mikor már begyűjtöttük a vért, rátalálunk a helyre ahol a szerződések lennének…elvileg. Mert hát nincs ott semmi. De ott van Morrigan, egy boszorkány, aki közli velünk, hogy a szerződéseket az anyja vette el, nem ő…. ooookkkéééé… kezeljük nyugodtan a helyzetet, és akkor elvisz az anyjához, Flemmeth-hez, aki vagy teljesen őrült, vagy csak így akar ártalmatlannak tűnni. Mindenesetre készségesen odaadja nekünk a szerződéseket, szóval irány vissza a táborba.

A táborban kiderül, hogy a szertartás egyik fontos része, hogy megisszátok a drakspawn vérét, és így teszitek magatokévá a “darkspawn taint”-et. Ebbe persze bele lehet halni. Az egyik jelölt bele is döglik, a másik meg Duncan tőrébe hal bele, mert visszakozni próbált, ami nem megengedett. Én úgy álltam hozzá, hogyha egyszer már túléltük ezt a taint dolgot, akkor esélyesen másodszorra is. És persze igazam lett, és immár igazi Grey Warden-ek lettünk.

Maga az Ostagar-i csata eléggé érdekes. Mindenki lent küzd, egy fél sereg meg arra vár, hogy Aleyst és Alistair megadják nekik a jelet a rohamra… ami kicsit késik, mert át kellett küzdenünk magunkat pár tucatnyi darkspawn-on meg egy böhöm nagy ogrén, mire le tudjuk adni a jelet. Nem mintha ez fontos lenne, mert az áruló Logaihn visszavonja a csapatait. Ennek köszönhetően ő megmenekül, és mindenki más meghal.

Persze hősünk nem halhat meg csak úgy, ezért Flemmeth, az alakváltó boszorkány megmenti őt és Alistair-t, és arra buzdítja őket, hogy a szerződésekkel, melyek az országban élő különböző népeket kényszerítik arra, hogy támogassanak minket, szervezzünk saját hadsereget. Ő is besegít egy kicsit, és velünk küldi a lányát, Morrigan-t, aki szerintem vicces karakter, de Alistair utálja.

Toborzás

Ebbe a részébe a játéknak nem nagyon mennék bele, mert akkor sosem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Nagyjából arról van szó, hogy elmész a mágusokhoz, a Dalish elfekhez, a törpékhez és Arl Eamon-hoz, hogy embereket toborozz, de mindig van valami gubanc az adott helyen, amit először meg kell oldanod valahogy.

Az egyik ilyen toborzás küldetést kiemelném. Mikor a csapat Redcliff felé tart, kiderül, hogy Alistair királyi sarj, de nagyjából nem érdekel senkit. A várost éjjelente élőholtak támadják meg, neked vissza kell verned a támadást. No problemo. A támadás végén végre esélyed van bejutni a kastélyba, ahol Arl Eamon éppen haldoklik, és valami démon garázdálkodik. Te egy alagúton keresztül jutsz be, ami várbörtönökhöz vezet. Az egyik cellában találsz egy mágust… FUCKING SHIT! NOT YOU AGAIN JOWAN!!!!!!! NOOOOO!!!! Ez a tényleges reakcióm volt az adott pillanatra, némi headdesk-kel körítve. Csak azért nem nyírtam ki Jowan-t, mert mindenki a csapatban ellenezte a dolgot… Mondjuk mikor már minden elrendeződött, azért azt javasoltam, hogy nyírják ki haha.

Aleyst_318

Amúgy a toborzás küldetések néha eléggé randomok. Mármint pl. a törpéknek az a gondja, hogy nincs királyuk éppen. Ez meg engem hol kell, hogy érdekeljen? Nekem csak egy baszott sereg kell. És akkor el kéne dönteni, hogy a két jelölt közül kit támogass. Én Harrowmont-ot támogattam…csak mert hirtelen az ő szószólóját találtam meg. Az epilógus után azonban azt gondoltam, hogy lehet, a másikat kell volna segítenem. Ez a gondolat csak erősödött, amikor elkezdtem a törpe nemes eredet történetet…és egyből meg is halt, mikor annak a végéhez közeledtem. Behlen te kis nyomorék, még jó hogy kinyírtalak!

A csapattagok

Megérdemlik azt, hogy mindenkit név szerint említsek, mert mind egyéniség, és szerethető, és egy egészen érdekes csapatdinamkikát sikerült összehozni náluk.

Kezdjünk is bele… nagyjából találkozási sorrendben lesznek.

Aleyst_202

Alistair

Eleinte eléggé emo, ami mondjuk nem is csoda, mert mindazok, akiket ténylegesen a családjának tartott, meghaltak Ostagar-ban. Mikor azonban túlteszi magát ezen, Alistair hihetetlenül vicces és érdekes karakter lesz, akinek van egy kis haj mániája. Meg hát összeköt vele ugye az, hogy ti ketten vagytok már csak Grey Warden-ek az országban.

Az én karakterem számára ő volt a legjobb haver.

Csatában egészen jó, főleg ha már a legtöbb Weapon+Shield skill-t elsajátította.

Aleyst_211

Morrigan

Ugyan a legtöbb csapattag utálja, vagy legalábbis inkább távol marad tőle, szerintem Morrigan egy igen könnyen megszerethető karakter. De lehet, hogy csak a cinikus attitűdje miatt szeretem. Mindenesetre annak ellenére, hogy Morrigan eleinte nem kedvel annyira, a beszélgetések és legfőképp a személyes küldetése végrehajtása után, megnyílik nekünk, és már  barátjának tart minket.

Én is úgy éreztem, hogy ő volt, úgymond a legjobb barátnője a karakteremnek.

Csatában igazából nem sokat használtam, mert Wynne a gyógyítással hasznosabb mágus, és mivel Morrigan minden cselekedetemet negatívan értékeli, hacsak nem arról van szó, hogy véresen mészároljuk le a gyengéket.

Aleyst_279

Spot

Én Spot-nak neveztem el a cuki mabari-t, akit még anno Ostagar-ban megmentettem🙂

Csatában eléggé hasznos szerintem, főleg ha már tudja széttépni az ellenfelet.

Aleyst_681

Leliana

Leliana is egy érdekes karakter, aki elsőre eléggé apácásnak tűnik, ami kicsit ellentétet képez a képességeivel (lopás, lakatfeltörés), és hát ki is derül, hogy ő nem egy annyira szende leányzó, mint amilyennek elsőre tűnik. Mellesleg ő nem is az országból való, hanem Orlais-ből, ami a név és Leliana kiejtése alapján Franciaország. Jah igen, és Leliana mellesleg egy bárd, szóval tud egy csomó érdekes legendát, és egy ponton a játékban még énekel is. Plusz szvsz neki van az egyik legérdekesebb múltja az összes karakter közül, amiből csináltak egy egész DLC-t (erről majd később).

Leliana-ról még azt is tudni kell, hogy biszexuális. Ez kihasználva természetesen összehoztam kicsi elf leányzómmal, mert miért ne? Meg igazából azért is, mert az első majdnem-végigjátszásomban Zevran-nal jöttem össze, szóval gondoltam, hogy próbáljunk ki valaki mást, de Alistair-t nem akartam. Amúgy kb. ennél a románcnál döbbentem rá, hogy szerintem számomra az ilyen játékokban nem is a karakter vagy a külseje számít, nem az alapján választok…hanem a hang alapján. De most komolyan, Leliana akcentusa szexi. Zevran-é is, az, ezért választottam őt először. És esélyesen ugyan ezen indok miatt ért fülig a szám folyamatosan, míg a Mass Effect 2-ben Tali küldetését csináltam😀 (Megjegyzés: ME-ben viszont Liara a szívem csücske)

Leilana mellesleg csatában hasznos, mivel a szerencsevadásznak van egy csomó közelharcban jól alkalmazható skill-je. Én magam íjász kari voltam, szóval többnyire őt és Alistair-t küldtem előre.

Aleyst_223

Sten

Sten, a qunari harcos. Nekem talán ő volt az karakter, aki legkevésbé tetszett, de még ez sem jelenti azt, hogy ne szerettem volna, csak kicsit nehézkes volt vele a kommunikáció. De azért az tetszett, amikor egyszer csak odajött mellém a táborban és közölte, hogy “Én ezt nem értem. Te nő vagy.”😀 Meg ő az egyetlen, aki remekül kijön a kutyámmal. Jah, és szereti a sütit.

Nagyjából olyan volt, mint egy második kutya, csak ő tud beszélni is, bár nem sokat teszi.

Csatában őszintén nem sokat használtam.

Aleyst_290

Wynne

Wynne a tipikus mentor karakter. Sokat tapasztalt, és érdekes felvetései vannak mindenről, ezért élmény vele beszélgetni. A múltjáról nem tudunk meg sokat, de arról igen, hogy milyen személyiség ő: erős, és mindenképpen kiáll az elvei mellett, és egyike azon keveseknek, akik a Circle of Magi-t nem börtönnek érezték, hanem inkább az otthonukként gondolnak rá. Wynne már régóta tanító, ezért kicsit sokat prédikál, de megbocsátható.

Karakterem szerette Wynne-t, mert emlékeztette a klánja vezetőjére.

Én csatában inkább őt használtam, mint Morrigan-t, a Spirit Healer képességei miatt.

Aleyst_601

Zevran

Az ifjú elf bérgyilkos, aki meg akart téged ölni, csak nem sikerült. De mivel felajánlja neked a szolgálatait, életben tartod. Mellesleg Zevran szeret veled flörtölni, függetlenül a nemedtől, és mindig van egy érdekes sztorija valamelyik megbízásáról, ami általában abból áll, hogy meg kell ölnie egy szép nőt, aki persze az életéért könyörög, felajánlja a testét Zevran-nak, amit ő elfogad, majd mégis megöli a nőt. Ahogy Zevran is megmondta, ő valahogy mindenben szex-et lát😀

Mint azt már mondtam, a majdnem-végigjátszásomban ő volt a husbando-m, de a másodikban inkább csak olyan elf-buddy kapcsolatunk volt.

Csatában kb. annyira hasznos, mint Leliana, és igazából csak egyéni preferencia, hogy melyiket választod kettejük közül.

Aleyst_402

Oghren

Egy törpe harcos, aki Orzamar-ban vetődik hozzánk, és aki általában folyamatosan részeg, még akkor is, ha azt hisszük, hogy nem hoztunk magunkkal alkoholt, és mellesleg bármelyik lányt a csapatból szívesen meghúzná, még az idős Wynne-t is…vagy talán őt még inkább, mert Wynne az egyetlen a csapatban, aki igazán ért az italhoz. Oghren-nek mellesleg érdekes kis múltja van, és egy zakkant ex neje, akit ki kellett nyírnunk. R.I.P.

Leginkább a karakterem ivós haverjának mondanám🙂

Csatában nem rossz, mivel alapból tud berserk módot, de ennek ellenére, nem használtam sokat.

Shale

Hát az úgy volt, hogy ugyan feltettem a DLC-t, amihez ő járt, és el is jutottam addig, hogy a kereskedő átadja nekem a “controll rod”-ot, és azt mondja bejelöli a falut nekem a térképen, ennek ellenére a térképemen sosem jelenik meg a falu, ahol Shale van. Újratettem a DLC-t vagy 3szor és még mindig semmi, úgyhogy Shale-lel sosem játszottam😦

A végső fordulat, avagy Morrigan ajánlata

Aleyst_542

Szerintem a játékból még ezt érdemes megemlíteni így történetileg, mivel ezen a döntésen gondolkodtam egy jó ideig.

Ugyebár a nagy csata előtti estén Morrigan felajánlja, hogy tud egy módot, amivel senkinek nem kell majd feláldoznia magát, mikor kinyírjuk a sárkányt. Csakhogy ezt csak úgy lehet elérni, hogy még ezen az estén egy Grey Warden megtermékenyíti őt, és így az archdemon majd a gyerekbe fog szállni, de ahelyett, hogy egy újabb archdemon születne, egy régi isten fog újjászületni. Először úgy álltam hozzá, hogy WTF O_O Mármint, ez azért egy eléggé húzós dolog, és annak ellenére, hogy hiszem, Morrigan nem szabadítaná rá a gonoszt szándékosan a világra, nem garantálható, hogy ez nem következik be. Viszont más részről meg nem igazán volt kit feláldozni a végső csatában, mint magamat, mivel Alistair-t megtettem királlyá, és az egészen egyértelmű volt, hogy Riordan ki fog nyiffanni, mielőtt feláldozhatná magát.

Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy a karakterem nem akarná feláldozni magát. Mármint könyörgöm, csak azért lett Grey Warden, hogy éljen, és ugyan így is meg fog halni fiatalon köszönhetően a “taint”-nek, de legalább nem csak úgy egy évvel az egész után. Plusz hát azért ott van ugye Leliana is, és Morrigan is azt mondja, hogy nem szeretné, ha meghalnál. Szóval végül belementem, hogy ráveszem Alistair-t a dologra. Magamban úgy gondoltam, hogy majd a Blight visszaverése után karakterem úgyis megkeresi Morrigan-t, és gondoskodni fog arról, hogy ne történjen semmi világot bolygató dolog a gyerekkel.

Epilógus

Alapvetően a legtöbb dologgal az Epilógusban boldog voltam. Az elfek kaptak maguknak földet, Alistair és Anora közösen uralkodnak, én élek, és az ország hőse vagyok (bár még mindig viccesnek tartom, hogy egy elfet tart a hősének a sok rasszista ember). Egy-két dolog persze nem úgy alakult, ahogy gondoltam, de hát nem lehet senki sem tökéletes.

DLC-k

Egészen sok DLC van ehhez a játékhoz, de én most a két történetileg legfontosabbat említem csak meg, plusz a kedvencemet.

Awakening

Aleyst2_20023

Ebben a történetben még mindig népszerű kis Grey Wardenünk a hős, akinek az a feladata, hogy fél évvel a nagy csata után egy Vigil’s Keep nevű helyen képezzen ki új Grey Warden-eket. Ezzel csak az a probléma, hogy odaérkezésedkor egy váratlan darkspawn támadás közben mind meghalnak😐 De nem baj, mert a játék során az összes csapattagod végül is beáll a Grey Wardenekhez, szóval lesz új osztag. És van egy visszatérő csapattag is, Oghren. Nagyjából ő az egyetlen érdekes tag a csapatban. Persze a többiek is jó fejek, de valahogy nincs meg az a dinamika, mint az Origins csapatában. De azért itt van szerintem a játék legjobb beszélgetése, amikor a részeg Oghren arra kér, hogy vegyél neki egy pónit😀

Az Awakening nagyjából ugyanolyan, mint az Origins, hasonló sidequestekkel, amik kevésbé fontosak, mint az Origins-ben (kivéve a várfejlesztéseket).

Ami a leginkább érdekes benne, hogy kiderül a darkspawn-okról, hogy ők valójában egy intelligenciával rendelkező faj, csak valami elnyomja a tudatukat, de felszabadíthatók, ha a magát “Architect”-nek nevező darkspawn végre hajt rajtuk egy olyasmi szertartást, mint a Grey Warden beavatás, csak itt Grey Warden vért isznak. Igazából ez a fordulat egészen sok morális kérdést felvetett számomra, és szerintem az Awakening egész története szépen ábrázolja, hogy mennyire megosztottak a darkspawn-ok is: míg egyik felük véget akar vetni a Blight ciklusoknak, és örül a saját öntudatának, addig a másik részük visszavágyik a boldog tudatlanság állapotába. Kicsit hasonló ez a geth helyzethez a Mass Effect 2-ben.

Az egyetlen dolog, amitől agyfaszt kaptam azért az Awakening végén, az epilógus, amiben közlik, hogy kicsi karakterem egy vörös hajú bárddal kalandozik együtt…de aztán eltűnik, és senki nem hall róla. És mellesleg bárkivel is jöttél össze, egyszer csak eltűnsz és senki nem hall rólad semmit. De mindenki úgy gondolja, hogy még nincs vége a történetednek.

Na mind1, én azt gondolom, hogy kicsi karakterem Leliana-val kalandozik, és még mindig megoldás keres arra, hogyan lehet ténylegesen kitörni ebből a Blight-ciklusból.

Witch Hunt

Aleyst_652

Ez a történet pár évvel az Awakening után játszódik, és ha már ott nehézségeink voltak megkedvelni a csapattagokat (főleg mivel az Awakening az eredeti játékhoz képest rövid volt), akkor itt nagyjából esélyünk sincs, annyira rövid a történet. Alapvetően számomra olyan érzés volt Ariane-val és Finn-nel egy csapatban lenni, mintha valami bébiszitter lettem volna. De legalább a kutyusom velem volt.

Persze nem is a társak a lényegek a történetben, hanem hogy kiderül, a tükör, amit összetörtünk a játék elején egy úgy nevezett Eluvian, amiket Morrigan keres. Ezért mi is keresünk egyet, hátha Morrigan ott van. Szerencsénkre ott is van, és válaszol néhány kérdésünkre. Először is, megtudjuk, hogy a gyerek, akit szült fiú, és azt is, hogy Flemmeth nem ember, és hogy az Eluvian igazából egy portál. Ugyan ezt a beszélgetést le lehet többféleképpen is folytatni, én mindig barátként szóltam hozzá, mivel határozottan látni, hogy Morrigan valami nehéz döntést hozott meg, és szenved attól, hogy itt kell hagynia az egyetlen barátját. És őszintén kétlem, hogy hazudna (főleg mivel a Fort Draken-es kiszabadítás alatt az Origins-ben eléggé hamar kiderül, hogy Morrigan rohadt szarul hazudik). De végül hagyjuk, hogy Morrigan belépjen a portálba.

Epilógus nincs, de én feltételezem, hogy a portál a Golden City-be vitte Morrigan-t, ahol az egész Blight dolog kezdődött. Szóval én szeretném azt hinni, hogy drága kis elfem ezután is folyamatosan keresi a módját annak, hogyan mehessen Morrigan után, és állíthassa meg a Blight-ot egyszer és mindenkorra.

Leliana’s Song

Screenshot20110209015016037

Az összes DLC közül szvsz ez volt a legjobb, itt ugyanis nem az általunk kreált karakterrel vagyunk, hanem egy valamivel fiatalabb Leliana bőrébe bújhatunk. Még abban a korszakában járunk, amikor bár (és kém) volt, és Marjolaine-nek dolgozott…meg hát szerelmes is volt Marjolaine-be.

Leliana és csapat épp Denerim-ben valamilyen megbízatásból, és a DLC első része azzal telik, hogy mindenféle tréfákat űzöl a városban. Pl. éjjel ellopod az egyik árus cuccait, és átteszed a másikéba meg ilyenek. Eléggé fun volt🙂

A problémák akkor kezdődnek, amikor be kell törnöd az egyik nemes házába, és Orlais-ből származó katonai papírokat raknod az asztalára…ami hát ugye hazaárulás. Mindez ki is derül, és Marjolaine mindent Leliana-ra fog, akit börtönbe vetnek. Szerencsére Marjolaine egy másik leszbikus szeretőjének segítségével kiszabadulunk, és “bosszút állhatunk” Marjolaine-en.

Érdekes volt Leilana bőrébe bújni, és kifejezetten tetszett, hogy mennyire élvezte mások megszívatását😀 Nem véletlenül ő a waifu-m😄

És ennek a DLC-nek van a legjobb zenéje is.

Játék menet, csaták

Screenshot20110123035219834

A történetről eleget beszéltünk, ejtsünk néhány szót a játékmenetről is.

Alapvetően a csaták inkább a taktikus csatározás kategóriába mentek nálam, főleg mivel íjász voltam, így mindig kimaradtam a dolog sűrűjéből. De alapvetően a csata animációk szépek voltak, és csak Easy módban voltak annyira hülyék a darkspawn-ok, hogy túl könnyen ki lehetett őket nyírni.

Az egyetlen tényleges problémám az volt, hogy rohadt sok skill-t meglehetett tanítani egy karakternek, de csatában úgyis csak egy párat használtál. Ráadásul az Awakening még adott extra képességeteket. Esküszöm, nem tudtam már hova tenni az íjász képességeimet a játék végére, mert nem fértek el az eszköztáron.

És ugyan vannak a specifikációk, amik elvileg megfűszerezik egy kicsit a képességeid, de én mint szerencsevadász mindig csak a Ranger-t használtam, mivel azzal meg tudsz idézni egy medvét, hogy harcoljon veled. Nem is emlékszem már, hogy mi lett a második specifikációm.

A mágussal is hasonló probléma van. Nagyjából megtanulod a tűz és jég varázslatokat, a gyógyítást, és esetleg még a villámot, és azon kívül rohadtul nem fogsz használni semmit…de valamire el kell költeni a skill pontokat.

Szerencsére azt mondták, hogy a Dragon Age 2-ben már jobb mágia rendszer lesz.

Jah, és volt egy taktikai rész is, ami nagyjából arra jó, hogy előre megadott paraméterek alapján fognak a csatában viselkedni a karakterek, de őszintén, én ezt egyszer sem használtam.

Összefoglalás és DA2 gondolatok

Szerintem a DA:O egy jó játék. Igen, a története eléggé kiszámítható és eléggé Bioware sablon, de ennek ellenére a karakterek vannak annyira érdekesek, hogy magába szippantson a világ, és együtt érezzünk velük, és képesek legyünk harcolni értük. Mondjuk sokszor újrajátszani a történetet nem annyira érdemes, inkább csak végigjátszani az eredet sztorikat, mert azok jók… kivéve az emberi nemesét, ami még nagyobb sablon, mint az egész DA:O történet.

Sokan panaszkodnak már most, hogy mivel a DA2 sok mindenben más lesz, mint elődje, ezért automatikusan szar is lesz. Azzal egyetértek, hogy a health/stamina/mana bar rész nem a legjobb ötlet, mert nekem tetszett a DA:O kör alakú megoldása, de a többi UI változtatás nekem tetszik. De ugye a legfőbb változás, hogy most nem olyan szabad karakter generálás lesz, mint a DA:O-ban, hanem inkább olyasmi, mint a Mass Effect-ben: megvan a vezetékneved, amin mindenki szólítani fog, ember vagy, megválaszthatod a nemed és a kasztod. Igazából ez legfőképpen azért kell, mert a DA2-ben a karakterednek lesz hangja. És épp ezért nem felsorolt válaszok lesznek a beszélgetéseknél, hanem a szintén Mass Effect-es “conversation wheel”, ami nem a konkrét válaszodat, hanem a hozzáállásodat tükrözi. Én ezt a változást, csak támogatni tudom, mivel ugyan szeretem a DA:O-s elf leányzómat, az ME-s FemShepard-ömet sokkal jobban szeretem. Persze ez lehet, hogy Jennifer Hale remek szinkronának köszönhető…mint mondtam, a hangok. Kíváncsi vagyok, ki lesz FemHawke hangja…

Amúgy szerintem az egészen egyértelmű, hogy ez a Dragon Age történet is minimum egy trilógia lesz, és én nagyon örülnék, ha a 3. részben esetleg megint az általunk kreált Grey Wardennel játszhatnánk… És Hawke meg mondjuk az egyik csapattagunk lenne… És lenne egy végső Boss fight, amiben véget vetünk a Blight-nak, és megmentjük Morrigan-t meg a gyerekét…vagy valami…😀

Na de lényeg a lényeg: a DA:O nem egy tökéletes játék, lehetne jobb is, eredetibb, de ennek ellenére nem egy rossz játék, és ha valaki szereti az RPG-t, érdemes végignyomni.

32 hozzászólás to “Dragon Age: Origins”

  1. Atrix február 10, 2011 - 8:13 du. #

    Én is kétszer végigvittem a játékot, először Dalish elf originnal aztán City elffel. (a mage-ek sosem álltak közel hozzám, rouge-ból meg mindig van ezért mindkettő warrior volt) A gettó elf nekem jobban bejött, plusz a második végigjátszásban jobban ki tudtam tapasztalni a dolgokat.😀 Nekem végig Alistair volt a kedvencem és így a husbandom is.😀 De igazából talán a legjobban azt szerettem, hogy mindenkivel ki tudtam jönni. Nah jó, Wynne az egyetlen kivétel, az ő tetszési indexe valahogy nem ment föl sosem valami magas szintre…xD A második részt meg már várom, bár egy kicsit tartok is tőle.

  2. Akira február 20, 2011 - 12:57 du. #

    A DAO kedves játék, de ugyanolyan sablonos, mint a többi – tehát a klasszikus “mi vagyunk az egyetlenek” típus, persze, hogy máshogy lehetnénk ugye főszereplők. A társaság viszont tetszett, nagyon érdekes és keresztmotivált karakterek… Míg végre jóba leszel az egyikkel, addig a másik megutál egy döntésedért, szóval jó taktikázós. A sebesülésmodell is jó és a felfröccsenő vér is, a karakterfejlődés és halomnyi képességpont eloszthatatlanságával is egyetértek. Számomra az ismétlődő helyszíneken hatványozódó számú ellenségek voltak kicsit kiakasztóak. Denerimben egy csomószor végig kellett menni ilyen átvezető utcákon, vagy köztes tereken és emlékszem végül már a fejemet fogtam, amikor már negyedszere keveredek ugyanoda, annyi a különbség, hogy az első alkalommal négy, másodszorra tizennégy, harmadszorra húsz, negyedszerre huszonöt katona tolongott, hogy a véremet ontsák.
    Amúgy Morrigan volt a kedvencem, bár nehéz elképzelni, mint szoptatós dajkát, megereszkedett mellekkel és fájó háttal…😦
    A DAO2-es újítások , amikről írtál nagyon ráférnének a cuccosra, pl. a saját hang nagyon fontos, erre a ME és ME2 a példa. Persze ugyanígy a váltásra is. Érdekes módon, ott is az első részben jó sok RPGs elem szerepelt, fegyverek meg páncélok terén, míg a másodiknál már kihajigálták és egységes rendszert hoztak létre… néhány dolgot az alapoktól átírva.. Kérdés: akkor most minden BioWare játék olyan lesz ezentúl, hogy ha történet trilógia , akkor a játékmenet, GUI és a többi minden részben más lesz???
    *Jó volt a leírás, élvezettel olvastam! Gratula!😀

    • Sunyi Nyufi február 20, 2011 - 4:41 du. #

      Őszintén nekem a DA2-es meg az ME2-es felszerelés rendszer jobban tetszett, mint az elődeiké, mert így legalább nem kellett folyton azt nézegetni, hogy kinek milyen fegyvere van, mit adhatok el és mit nem, ráadásul az ME1-ben még modokat is lehetett mindenre tenni😕 Inkább legyen az, hogy a saját felszerelésem úgy módosítom, ahogy akarom, a csapattagoké meg upgrade rendszeres. Ami viszont hiányzott az ME2-ből, azok a skill pontok voltak. Különösen az intimidate és a charm hiányzott nekem. A DA2 “talent web”-je viszont egész jól néz ki szvsz.

      Az még egyáltalán nem biztos, hogy a Dragon Age trilógia lesz. Igazából szerintem ebből a (LotR koppintott) világból esélyesen több játékot is ki lehet hozni, nem csak hármat. De tény, hogy a trilógia közkedvelt forma, mivel így jól beosztható az átfogó történet, és már az első rész után felmérhető, hogy mennyire érdekli a téma az embereket, és így tudják, mennyit érdemes a többi részbe fektetni.
      A GUI változtatás meg szvsz nem rossz dolog, mert ugyan a DAO GUI-ja nem volt ronda, de eléggé giccses volt. A DA2-es sokkal tisztább, modernebb, átláthatóbb (legalábbis számomra).

      Jah, és egy kommenthez teljesen nem kötődő megjegyzés: FemHawke-nak jó a hangja😀 Nyufi approves :thumbsup:

      • Akira február 22, 2011 - 7:38 du. #

        Jujjjujj, I like the new “talent tab”… sokkal átláthatóbb és egyszerűbb, persze itt is egyszerű útválasztásokról van szó, de valahogy az egyszerűségben rejlik a szépsége és a jövendőbeli használhatósága is…
        *már tűkön ülök az új ME3-at illetőleg… múltkor láttam egy trailert és azóta többszörös szorzóval megy a várakozás…😀

  3. siklara február 20, 2011 - 5:51 du. #

    Bocsánat, hogy én erre a kimerítő postra semmit nem reagáltam még, holott részben az én kedvemért írtad. Az a helyzet, hogy még nem vittem végig a játékot, így nem szeretném bespoilerezni magamnak a sztorit, de a jövőben feltétlenül jövök még ide okoskodni.😀

  4. siklara március 30, 2011 - 2:18 de. #

    Megnéztem az összes eredetet és szerintem a dalish elfes a legsemmilyenebb, viszont a gettótünde nálam is abszolút favorit lett. Ennek ellenére miután két elf karaktert is indítottam, végül újrakezdtem az egész játékot egy ember szerencsevadásszal, mert csak (= MERT KIRÁLYNÉ AKAROK LENNI). Nekem egyébként az Alistair-Wynne-Oghren felállás vált be leginkább, és ők is a kedvenceim, de elég sokat cipeltem magammal Zevrant is, mert jók a skilljei, meg mert nem tudtam betelni az idióta szövegeivel.😀
    Morrigan szintén hasznos néha, és egyetértek, hogy jól megírt karakter, de többnyire mellőztem, mert moralfagként játszok és minden döntésemen csak kiakadna. Lelianát annyira nem kedveltem meg, de talán majd male Wardenként játszva gyakrabban előveszem.

    Amúgy még csak kb. a játék kétharmadánál tartok, so no spoilarz pls!😀

    • Sunyi Nyufi március 31, 2011 - 7:24 de. #

      Akkor megpróbálom spoiler mentesen megjegyezni, hogy ugyan a gettó elf kezdés tényleg a legdrámaibb, a Dalish elfnek, mint utólag kiderül, van némi köze a globális nagy sztorihoz, de főként a Witch Hunt kiegészítőhöz, és a Dragon Age II egyes elemeinek is sokkal több értelme van, ha a Warden Dalish. De erről majd a DA2 postomban, amit előbb vagy utóbb csak befejezek😀

      Leliana és Zevran egészen felcserélhetők a csatában, én csak azért szerettem őt jobban, mert neki mint bárdnak van egy-két party buff-ja, ami jól jön. Oghren nekem mindig kicsit lassú volt… Bár vicces ezt mondani/írni, mivel a DAO csatáji olyan lassúak alapból, hogy az csak na. Legalábbis a DA2 betépett harcaihoz képest lol😀

      • siklara március 31, 2011 - 5:29 du. #

        Oh, értem, akkor visszaszívtam, amit szegény erdei hegyesfülűekről mondtam.😀

        Leliana érzelgős, ráadásul íjász. Általában preferálom az íjászt, de a Dragon Ageben valahogy sose volt kedvem íjat használni, csak ha rákényszerített valami hülye helyen dekkoló mágus.🙂 Amúgy a Zevran-Oghren párbeszédek miatt megéri néha Zevrant cipelni, Oghren meg a másik használható harcos “Tankistair” mellett, és nem is lassú. :3
        Lassan én is végzek az első résszel, úgyhogy be van készítve a folytatás. Tegnap belenéztem, enyhén szólva kiakasztott az agyongyorsított és idétlenül véres harc. Egy rogue nekem ne szaggassa már úgy a darkspawnt, mintha ork barbárt indítottam volna!😀

      • Sunyi Nyufi március 31, 2011 - 6:35 du. #

        Igazából Leliana sokkal kevésbbé lesz érzelgős, ha végig csinálod a személyes küldetését, és sikerül megbékélnie a múltjával. És én amúgy őt mindig dual weapon-ösként használtam, mivel kicsi elfem volt az íjász😀

        A DA2 harcát ne az első csata alapján ítéld meg, mert igazából azt csak Varric kamuzza ám😀 A rogue csak nagyon magas szinten csinál instant kill-t, és mivel alacsonyabb szinten a Backstab cool-down-ja nem a legjobb, ezért annyira nem vp a rogue…legalábbis alacsony szinten nem. Bár magasabb szinten se annyira vp, mint a mágus😀
        Nekem alapvetően a DA2 csatái jobban tetszenek abból a szempontból, hogy gyorsabbak, és nem olyan, mintha mindenki körbeállna és karddal csapkodnák egymás fejét.

        Remélem a “vézgezek az első résszel” alatt azt érted, hogy az Origins-szel és az összes fontosabb kiegészítőjével, mert azokat mindenképp meg kell csinálni DA2 előtt😀

  5. siklara április 5, 2011 - 8:03 du. #

    Na, tegnap este végigvittem. :3 A DLC-ket nem tervezem végigjátszani a játék mellé ajándékba kapott Stone Prisoneren kívül, a többi nem igazán érdekel. Nekem így kerek a történet, levertük a Blightot, a wardenem királyné lett, most már ne mászkáljon sehova. Így is elég illúzióromboló volt, hogy az epilógus után a játék visszapakolt mindenkit a táborba, hogy nyomhassam még a DLC-ket, a karakterek némelyike meg mintha amnéziában szenvedett volna. Na mindegy, majd még meglátom, úgyis minimum még egyszer végigviszem, mert félek, a második rész feleennyire sem fog tetszeni.

    Lelianát van értelme dual wieldernek fejleszteni? Alapvetően íjász, úgyhogy én inkább vittem végig olyan irányba (bár nem is használtam, lol), dual wieldernek ott van Zevran.

    • Sunyi Nyufi április 5, 2011 - 9:14 du. #

      Igazából az a szemétség a DA univerzumban, hogy sok kiegészítő történetileg “fontos”. A Warden’s Keep-ben betekintést nyerhetünk abba, hogy miért űzték ki a Grey Warden-eket Ferelden-ből (plussz opcionálisan kaphatunk két új speckó képességet), és hozhatunk egy-két döntést, ami a későbbiekben fontos lehet a Grey Warden-ekre nézve; a Return to Ostagar-ban kiderül pár dolog a csatát megelőző diplomáciai dolgokról (és ha Dalish origin-t játszol, akkor találkozol egy régi baráttal); a Golems of Amgarrak fontos a gólem kutatás és vérmágia szempontjából (bár nem nagyon); a Witch Hunt csak akkor érdekes, ha meghoztál ugye egy bizonyos döntést az Origins végén…bár valamennyire anélkül is érdemes játszani, mert kiderül egy pár dolog Flemeth-ről és az eluvian-ról. Leliana’s Song-ot meg azért érdemes játszani, mert fun és rohadt jó a zenéje😀 És mert megismerhetjük benne Leliana múltját, és az abban szerepet játszó karaktereket (ami megmagyarázza, hogy a DA2-ben miért az aki).

      Amit viszont NEM SZABAD KIHAGYNI, az az Awakening. Fontos történet és karakterek szempntjából is, és esélyesen a meghozott döntéseid kihatással lesznek Thedas történetére.

      DA2-vel kapcsolatban meg azt ajánlom, hogy ne úgy állj hozzá, mint az Origins-hez, mert akkor tény, hogy csalódni fogsz. A játék története nem rossz ugyan, de egy-két ponton nem a legjobban van felépítve, és Hawke-nak nincs annyi beleszólása az eseményekbe, mint a Warden-nek. Ha ezeken túlteszi magát az ember, akkor a DA2 egy egész élvezhető játék…bár így is csak egy prológ a DA3-hoz^^’

      Zevran és Leliana felcserélhető a játék során. Az, hogy alapból íjásznak indul nem jelent semmit szerintem, és hát nekem nem nagyon volt még egy íjászra szükségem a csapatban a saját karim mellett. És az átnevelés dual wielder-re egészen könnyen megoldható, mivel a játék végére úgyis annyi képesség pontot kap az ember, hogy már nem tudja hova szórni.

      • siklara április 6, 2011 - 4:50 du. #

        Nyeeeeh, nekem akkor sincs már türelmem mindhez… Az Awakening és a Stone Prisoner elég lesz, a többit legfeljebb elolvasom neten, vagy majd nyáron ülök neki, ha épp nagyon ráérek. Köszönöm szépen az alapos számbavételüket.🙂

        A DA2 eddig elég csalódás, de azért próbálkozom nem idejekorán temetni, hanem meglátni benne a jót. Jó ötletnek tartom, hogy Varric mesél és néha kamuzik, meg a cutscenek is tetszenek, de a fura grafika és a butítások miatt teljesen más a hangulata, mint a DAO-nak. Egyszerűen nem érzékelem a kapcsolatot a kettő között, hiába tolják már a legelején az arcomba Flemethet, vagy utalgatnak folyton a Wardenre.:/

        Második DAO végigjátszáskor valszeg le fogom cserélni zevrant Lelianára, mivel az utóbbi ért a zártöréshez és a csapdák hatástalanításához, illetve így legalább őt is megismerem kicsit. Vagy majd meglátom.😀

      • Sunyi Nyufi április 10, 2011 - 11:05 de. #

        Szerintem ne úgy kezeld a DA2-t, mintha a DAO folytatása lenne, mert nem az, hanem csak egy prológ, ami megmagyarázza, hogy mi váltotta ki a drasztikus változásokat Thedas világában.

        Mondjuk tény, hogy nagyon sok szempontból a DA2 nem olyan jó, mint a DAO, főleg mivel a játékkal érezhetően siettek és sok benne a történeti és játéktechnikai hiba, de szerintem még mindig élvezhető. Ajánlom, hogy szarkasztikus Hawke-ot játsz, mert az fun, főleg az első részében a játéknak😀

  6. Péter április 28, 2011 - 12:08 de. #

    Mindig érdekes egy merőben más elven játszó emberke beszámolóját olvasni. =)

    Én a játékot mindig ember nemes férfival vittem, srác vagyok, így az RPG-kben mindig férfi karakterrel vagyok, az eltéréseket viszont elolvastam a wikia oldalon.

    Alistair – Idegesített, jobban mint Atton vagy Carth a Kotor játékokban. Összehaverkodtam vele, de aztán a végén genya módon hagytam hogy Anora kivégeztesse, mert király akartam lenni. =P

    Morrigan – Én őt bírtam a legjobban, szkeptikus, cinikus bitch, akit már Lothering után meg lehet fektetni. =)

    Leliana – Aranyos de elvarázsolt lány, személyes questjét megcsináltam, barátok voltunk, ennyi.

    Sten – Kiszabadítottam és megcsináltam a személyes questjét, de egyetlen egyszer nem vittem magammal.

    Rex (kutya) – Aranyos blöki, de csak az elején vittem magammal.

    Zevran – Jóba voltam vele, de nem vittem magammal, mert a karim is rouge volt.

    Wynne – Kinyírtam a toronyban…. =D Morrigan gyógyított helyette is.

    Shale – Hatalmas arc! Mint HK47 a Kotor 1-ben. Kicsit Morriganhez tudnám hasonlítani stílusra, végig velem volt, mert kiváló tank, lerohanni se tudják.

    Oghren – Az iszákos törpe nagy kedvencem, végig velem volt ő is.

    A storynál a tornyot kipucoltam (először mindig oda megyek, mert a fadeben lehet tápolni) aztán a törpékhez mentem, az üllő meghagyva, Bhelen király, aztán jött Redcliff, az úrnába beletöltöttem a sárkányvért, a vérfarkasok mellé álltam, Alistairt kivégezték, király lettem, majd Morrigan szertartását is elfogadtam. 100% corruption. =)

    DLCk közül a Darkspawn Chronicles tetszett, bár kissé öncélúnak éreztem, jó volt Ogárként zúzni, és látni, mi lesz ha nincs a hős és Alistairnak nélkülünk kell boldogulnia (vagyis Fereldennek annyi). Witch Hunt rövid volt és könnyű, Leliana Song elment, az Return to Ostagar és a Wardens Keep bejöttek.

    Ha valamelyik DLC-vel gondod van, például a gólemes falu nem jelent meg, akkor futtass le egy DLC Decrypter-t, az megoldja.

    • Sunyi Nyufi április 29, 2011 - 11:50 de. #

      Igazából mindig tervezem, hogy csinálok egy teljesen korrupt, hatalom éhes karaktert, akivel mondjuk mindenkit kinyírok, akit lehet, és démonokkal üzletelek…de valahogy a végén sosem visz rá a lélek^^’ Valamiért a legtöbb játékban a Paragon irányba mennek el a karaktereim (az elfem DAO-ban, Hawke DA2-ben, Shepard Mass Effect-ben). Az egyetlen talán nem Paragon karakterem a Courier a Fallout New Vegas-ból, aki az anyját is eladná egy jó puskáért, és aki csak azért szegül szembe mindenkivel mert arrogáns módon mindenkit hülyébbnek tart magánál😀

      DLC-vel kapcsolatban: anno nem segített a Decrypter semmit. Azóta már párszor letöröltem és újra tettem a játékot, és most valahogy minden DLC múködik, Shale-é is🙂 Határozottan poén karakter😀

      A kutyát meg igazából úgy célszerű magaddal vinni, hogy letöltesz egy mod-ot, ami ad neked “Dog whistle” nevű cuccot, és azzal bármikor megidézheted és elküldheted a kutyádat, mint extra csapattagot. Bár ez kicsit furcsán működik, ha a karaktered Ranger, és még akar megidézni pluszban állatot…

      • Péter április 29, 2011 - 5:05 du. #

        Vicces, de anno a Jedi Academyben voltam úgy (igaz az nem RPG) hogy nem nyírtam ki a kis szerencsétlen Rosht, csak egyszer. Kotorban azonban rájöttem, hogy Dark Sideon sokkal jobb a játék, pláne a vége, így azt 10-ből 8-szor a rossz oldalon fejeztem be. Kár hogy 2-ben eléggé lényegtelen melyik oldalt választod, mert akkor is kinyiffan az összes Jedi mester, ha megmented őket.

        Fallout 3-ban érdekes módon valahogy a jó megoldásokat választottam inkább, bár a rosszak közül ott is kifizetődőbb volt néhány. Oblivionban viszont első utam mindig a Dark Brotherhoodhoz és a Grey Foxhoz vezet. =D

        Stratégiákban vagyok még úgy, hogy mindig a németeket, chaost, orkokat, satöbbit preferálom. =)

      • Sunyi Nyufi április 30, 2011 - 9:26 de. #

        Én a Fallout 3-at valahogy nem szerettem. Nem mintha nem lett volna érdekes a történet, vagy ilyesmi, de nagyjából csak egy fajta vége van a történetnek, ami pár döntésedtől függően változik. Igaz sokan mondják, hogy a terület felfedezése sokkal jobb a Fallout 3-ban, mint a New Vegas-ban, de én sosem éreztem késztetést arra, hogy olyan helyekre menjek, ahova nem vitt a fő sztori. Mármint könyörgöm, ha a karakteredet kitoszták a világba azzal, hogy keresse meg az apját, és meg is mondják utána, hogy merre kell menned, akkor esélyesen nem fogsz elmenni a másik irányba. Ráadásul a játék végére szegény karakterem olyan depressziós lett, hogy rezzenéstelen arccal bevállalta a halált, csak azért, mert nem volt miért élnie.
        Ellenben Fallout New Vegas-ban körbe kell járnod az egész környéket, többféle ending van, és a készítők visszatértek a barátságos BoS-től az idióta, paraszt, technofób BoS-hez, ami megintcsak egy kellemes változás.

        Oblivion-t elkezdtem játszani nemrég, de még eléggé az elején tartok csak, de azért poén🙂

        Stratégia játékokban engem az ilyesmi valahogy nem érdekel. Teljesen mindegy milyen fajt vagy nemzetet választok, általában overkill-re szoktam menni: pusztítsuk el az ellenség összes emberét, épületét, hajóját😀

      • Péter április 30, 2011 - 1:46 du. #

        Őszintén szólva én se voltam annyira oda a Fallout 3-ért, nekem olyan volt mint egy totálkonverziós Oblivion mod. Ha már Fallout, akkor az 1-2 és a Tactics az amivel inkább el tudok lenni.

        Oblivion, jó játék, bár személy szerint az elődjét, a Morrowindot jobban szeretem. Egy baj van csak velük, hogy elég körülményes, szöszmötölős játék mindkettő, egy pár elbaltázott karaktert létre kell hozni, mire rájövünk mit és hogy. Például ott a szintlépés, na az se egy egyszerű megközelítésű dolog.

        Stratégiákban főleg az olyanokat szeretem, ahol érezhető eltérések vannak a felek/fajok között. Nem szeretem az alapegységekkel rusholást, inkább a fejlesztésekre megyek rá és közben zaklatom az ellenséget. =)

        Szerepjátékokra visszatérve, DA 2-ben én kissé csalódtam az első részhez képest, valahogy könnyebb maga a játék, és a történetvezetés is sokkal lineárisabb. Az pedig egyenesen pofátlanság, hogy minden areában minden quest alapon megnyíló barlang, sikátor, pince, stb ugyan olyan centiről-centire.

      • Sunyi Nyufi április 30, 2011 - 6:03 du. #

        Én is általában csak akkor szoktam totálisan kiírtani stratégiában az ellenséget, hamár minden fejlesztésem és épületem megvan😀

        Igazából azt kell mondjam, hogy én nem csalódtam olyan nagyot a DA2-ben. Ez leginkább annak tudható be, hogy /v/-n hónapokon keresztül fikázták már megjelenés előtt, szóval az elvárásaim nem voltak túl magasak😀 És ugyan a játékon nagyon érezhető, hogy elkapkodták (kevés helyszín, sok bug), de szerintem a karaktereknek köszönhetően élvezhető, a harcok nekem jobban bejönnek (leszámítva a szinte végtelennek tűnő enemy wave-ket), mert pörgősebbek (a mágus és a két fegyveresek a legjobbak benne). Történetileg a DAO viszont sok szempontból jobb. A DA2 alapvetően egy sokkal életszagúbb történet, több benne a politika, kevesebb a fantasy klisé, a karakterek és a közöttük lévő kapcsolat komplexebb, míg DAO-ban ugyan maguk a karakterek komplexek voltak, de nem voltak egy baráti kör, és maga a történet tele volt klisével. Azonban a DAO-ban és a DAA-ban az ember úgy érezte, hogy számítanak a döntései, míg a DA2 harmadik felvonásában nagyjából kiderül, hogy szart se értek a döntések, amiket eddig meghoztál…meg azok sem, amiket még nem. Ráadásul míg a Warden-nek sok egész világot érintő döntést meg kellett hoznia, addig Hawke nem nagyon csinál semmit, és a világrengető eseményeknek inkább csak katalizátora, mint tényleges aktív résztvevője. Ez alól az egyetlen kivétel az Arishok tiszteletének elnyerése, és a végső csata vele. Az jól van felépítve és megírva. Sajnos épp ezért nem megbocsátható, hogy a harmadik felvonás annyira rossz😦
        Amúgy a legtöbb újítás, ami nekem tetszett, az általában gameplay vagy interface körbe tartozik, mert ilyen szempontból a DA2 sokkal szebb, mint a DAO szvsz.

        Valamikor ám be fogom fejezni a DA2-ról is a blogpost-omat, csak lusta vagyok hozzá😀

  7. Péter április 30, 2011 - 7:05 du. #

    Alapvetően az, hogy story melyik megközelítésből indul ki, heroikus vagy életrajzszerű, globális vagy lokális még nem lenne gond, ami inkább számít mindkét esetbe, az a hangulat és a háttér.

    A hangulatra még annyira nem is lenne panasz, de sajnos az 1 után a 2 már nem sok mindent tudott felmutatni háttér szinten. Plusz televolt az egész zavaró dolgokkal, ezt hosszú lenne így kommentbe, de ha érdekel a blogomon kifejtettem, mik zavartak az 1-hez képest: https://peter1989.wordpress.com/2011/03/23/dragon-age-2/

  8. siklara május 4, 2011 - 12:12 du. #

    Végigvittem én is a DA2-t, illetve volt szerencsém mindkét Kotorhoz és a Jedi Academyhez is, de szintén a jófiúk (vagy lányok, lol) táborát erősítem. A Kotornál nekem kifejezetten az volt a benyomásom, hogy baromira nem kifizetődő a rossz oldalra térni, ráadásul nem is különösebben szórakoztató, mert a szimpla seggfejkedés szvsz nem egyenlő az igazi gonoszsággal. Atton engem is idegesített, de Carthot nagyon szerettem, HK-47 meg vitathatatlanul a legjobb, és ebben remélhetőleg mind egyetértünk, my fellow meatbagz.

    A DA2-ben néha viccből próbálgattam a seggfej válaszokat (“HÉ FENRIS, SZERINTEM A RABSZOLGÁK HASZNOSAK”), de még Anderssel se maxoltam ki a rivalryt, pedig őt aztán igazán utáltam. A 3. fejezet tényleg nagyon gázul összecsapott, meg az egész történet erre a templar-mage témára van felépítve, és érdekes módon szinte valamennyi mágiahasználó bloodmage, de legalábbis utálnivaló, így nem volt nehéz oldalt választanom, még ha Meredith is egy habzó szájú fanatikus.
    Órákon át lehetne fikázni, de egyébként egyáltalán nem olyan rossz játék, csak rohadjon meg a Bioware, amiért ennyire félkész állapotban dobta ki. A DA:O nagy, gyönyörű és változatos helyszínei után nagyon ciki a sok kopipaszta barlang, különösen egy olyan játék esetében, ami eleve eléggé behatárolt területen játszódik. Azt sem mondanám, hogy a karakterek közötti kapcsolat komplexebb, mert alapvetően baromira lebutították a velük való interaktolást is. Egy vicc, hogy egy fejezet során kb. kétszer, max háromszor van lehetőséged elbeszélgetni velük.
    Na mindegy, majd hisztizek hosszabban a DA2-ről a blogomon, csak még a DA:O-ról sem írtam…

    Jelenleg a ME1-el játszom, de persze ott is paragon vagyok és az Alenko nevű Carthot fűzöm.😀

    • Sunyi Nyufi május 4, 2011 - 12:20 du. #

      Szerintem a szereplők közötti kapcsolat kicsit azért komplexebb a DA2-ben, bár ez leginkább a random dumálásaik közben derül ki, vagy abból, hogy hogyan reagálnak egy-egy küldetésre.
      Teljesen őszinte leszek, én sosem állok a templomosok oldalára. Tény, hogy sok a bloodmage Kirkwall-ban, és hogy a mágusok veszélyesek, de Meredith láthatóan nem jobb náluk semmivel, és egy-két mágus cselekedete alapján ítéli meg az egész közösséget, ami nem helyes.

      ME1❤ Kaiden jó fej, bár én a végén Liara-val jöttem össze különböző okok miatt. De nem bánom. Az ME2 történetének sokkal több értelme van, ha együtt voltatok Liara-val, és a Lair of the Shadow Broker DLC is sokkal jobb úgy. És Paragon Shepard rulz. Bár az ME2-es Paragon sokkal menőbb, mint az ME1-es😀

      • Péter május 5, 2011 - 9:26 du. #

        Én is a mágusok mellé álltam, csak azt nem értem, hogy ha megvédem az összes mágust, 1 darab nem hal meg közülük, sőt még csak meg se sebesül, akkor miért halottak a videóban, és miért kattan be úgy is a főmágus? Ja és ha már undead fúziót kreál magából meg a hullákból, akkor miért minket támad meg és nem a templáriusokat? =/

      • Sunyi Nyufi május 6, 2011 - 7:44 de. #

        A válasz erre ugyanaz, mint arra a szituációra, hogy hiába jelented ki egy város előtt, hogy Meredith-nek le kéne mondania, a mágus-templomos lázadók, szerint mindig neki dolgozol. A válasz pedig nem más mint: LULZ BIOWARE WRITING!

  9. Péter május 5, 2011 - 9:19 du. #

    Ha a Kotorban a Dark Side-ot választod, mivel végig gyakod mindként swoop gang bázisát, egy egész szinttel magasabban érkezel a jedi templomba, a sárkánynál 2 gyöngyöt is szerezhetsz ami remek fénykardokba, több pénzed lesz, stb.

    Nekem sokkal szimpatikusabb volt a Dark Side, még a vége outro is jobban tetszett.

    Carth állandó nyafogása irritált, inkább Canderoust vittem magammal. Pont ezért nem bírtam Alistairt se, mert 2 mondatot nem lehetett vele anélkül beszélni, hogy elő ne jött volna az emo Duncan miatt. Oké, ez Ostagar után még oké volt, de hogy még a landsmeeten is ez volt számára a legfontosabb, az már röhejes volt. Ráadásul a humora olyan volt mint Attonnak.

    Loghain sokkal szimpatikusabb volt, mikor elbeszélgettem vele, kiderült hogy egy tök normális ember, aki hirtelen természetéből adódóan hozott egy rossz döntést, mert féltette az országot amit ő mentett meg, hogy a gyenge, naiv király majd újra a megszállók kezére játssza.

    • Sunyi Nyufi május 6, 2011 - 7:54 de. #

      Azért ezzel a Loghain-es dologgal vitatkoznék. Ha az ember elolvassa a Stolen Throne és Calling regényeket, kiderül, hogy ugyan Loghain Maric legjobb barátja, de igazából a Stolen Throne nagy részében egy érzéseket nélkülőző szociopatához hasonlít leginkább, aki ugyan brilliáns hadvezér, de csak azért mert ott van Maric, aki okot ad neki harcolni, és aki miatt nem megy át teljesen extrémbe. Bár azt meg kell hagyni, hogy Loghain nagyon fair, és sok elfet használ a csatákban, mivel ők remek íjászok. Emiatt szerintem még inkább üt, amikor azt mondja, hogy a Denerim-i alienage-t nem lehet megmenteni…
      És a Calling-ban pedig Maric elmondja Loghain-nek, hogy a boszorkány (Flemeth), megjósolta, hogy a Blight Ferelden-ben fog kezdődni, és Maric maga nem éri meg. Ennek ellenére DAO-ban Loghain folyton azzal jön, hogy ez nem is igazi Blight…

      Én megtudom érteni, hogy megakarta védeni az országot meg minden, de ennek ellenére szerintem márannyi szörnyűséget művelt, hogy egyszerűen megérdemli a halált.

    • siklara május 6, 2011 - 12:54 du. #

      Lehet, hogy igazad van, és mégsem olyan rossz a sötét oldal, én sosem vittem úgy végig egyik Kotort sem. Sajnos moralfag vagyok, úgyhogy még ha fárasztott is néha Carth angstelése, Canderoustól egyenesen hülyét kaptam; akkor már inkább HK-47, ő baromi szórakoztató.
      Alistair közel sem nyavajog annyit, mint Carth, Atton humorára meg már tökre nem emlékszem, mindenesetre én jókat rötyögtem a poénkodós beszólásain, bár az Oghren-Zevran duót nem igazán tudta felülmúlni.😀
      Egyszer bejátszottam a dark side endinget én is a Kotor 1-ben, de mivel egészen addig végletesen jó voltam, eléggé bűntudatom volt, és attól sem éreztem sokkal jobban magam, hogy szinte csak robotok maradtak mellettem, lol.

      Szereplőkről egyébként nem érdemes vitázni, ízlések és pofonok. Nekem elég mainstream/unalmas ízlésem van, mert általában tényleg azokat szeretem, akiket a készítők szerethetőnek szántak.🙂 (KIVÉVE ANDERST, AKIBEN ATTÓL SINCS SEMMI SZERETHETŐ, HOGY SZERETI A CICÁKAT)

      • Péter május 6, 2011 - 4:02 du. #

        Anders engem nem zavart, sőt az hogy ellenáll a templáriusoknak és szabadon akar élni, mint a régi mágusok, az még tetszett is. Más téma, hogy a játék elejét leszámítva nem nagyon vittem magammal. Akit utáltam az awakeningben azaz elf Velanna. Sohasem rajongtam az elfekért, de Velanna flegma stílusa még idegesített is. Elfek közül Zevran kifejezetten jópofa volt, csak az nem tetszett, hogy mindenáron buziskodni akart, pedig világosan megmondtam neki, hogy erről szó sem lehet. Fenris stílusa bejött, de egyszer se vittem magammal.

        DA 2-ben hogy őszinte legyek, Bethanyt kivéve egyetlen karakter se volt 100-as, na meg a csajok közül is egyedül ő nézett ki valahogy, a többi lány hát… nem volt az esetem. =) Varric szintén jópofa volt, de Oghren után kicsit gyengébbnek éreztem.

  10. siklara május 6, 2011 - 12:40 du. #

    Loghain leginkább azért volt kúl, mert Simon Templeman adja a hangját.😀 Nem egy Kain, de azért megteszi, egyébként zseniálisan hozza a kiábrándult emberi roncsot a végjáték során. Egyszer én is kipróbáltam, mi van akkor, ha Alistair mérgében világgá megy és őt viszem magammal a végső buliba, de ha szántam is, utólag sem tudtam neki igazán megbocsátani. Értem én, hogy jó szándék vezérelte, meg hogy azt gondolta, ő tudja, mi a legjobb a hazájának, de picikét mégiscsak extrém módszerekkel dolgozott. Loghain árulása miatt halt meg a király és még rengetegen, ő mérgeztette meg Eamont, üldöztette az utolsó két Grey Wardent, állt össze Howe-val, és picikét unszimpatikus volt az állandó agitálása is. Tetszett, hogy végül belátja a bűnösségét és lehetett neki adni egy esélyt a vezeklésre, csak azt sajnáltam, hogy ebben az esetben Alistair mindenképp elveszik.

    Orsinóhoz meg annyit tudok én is fűzni, hogy lol Bioware writing, a 3. fejezet úgy ahogy van egy rakás trágya. Akárhogy döntesz, ugyanaz a végkimenetel és ugyanúgy le kell verned mindkét bosst, aminek a mágusok mellé állás esetében egyszerűen SEMMI ÉRTELME. Egyébként az is egy agyrém, hogy mindenképp oldalt kell választanod, holott egészen addig nyomathattad a semlegességet is, értelmetlenül. Ahogy mondani szokták, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, szóval még csak véletlenül se lehetett jól dönteni. Annyira nevettem, amikor kiderült, hogy a varázslókkal kapcsolatban végig Fenrisnek volt igaza és Anders seggsége még annál is durvábban beigazolódott, mint azt vártam. Ekkora trollt én még nem láttam játékban, és nagyon értékeltem, hogy ki lehet dobni a csapatból, később meg ki lehet nyírni.
    Egyébként az is elgondolkodtató, hogy a játékban egyetlen normális és szerethető varázsló nincsen, mert mindegyik bolond, meg bloodmage, Bethanynak nincs személyisége, és egyébként is FUKKEN ANDERS.

    • Péter május 6, 2011 - 4:09 du. #

      Úgy tudom, ha azt választod, hogy Anora és Alistair kössenek (érdek)házasságot, akkor lehetőséged van besorozni Loghaint anélkül, hogy Alistair elmenne, bár ezekhez elég magas meggyőzés kell.

    • Sunyi Nyufi május 6, 2011 - 4:24 du. #

      Igazából meg van ám magyarázva, hogy a kirkwall-i mágusok miért lesznek mind totál elmebetegek: ha megkeresed a Band of Three összes írását a 3 fejezet során, akkor sokmindenre fényderül. Kár hogy ezt nem csinálták quest-nek, mert akkor többen észrevennék. Ugyan achievement jár érte, de ez eléggé kevés…

      Anders meg 99%, hogy vissza fog térni, mivel a háttéretörténet novellákban, amiket a Bioware-esek írtak, karddal átdöfték a mellkasát és nem halt bele… szóval esélyesen egy kés a hátba meg se kottyan neki. Amúgy én kedveltem őt az Awakening-ben. Nem a macska miatt, hanem annak ellenére. A DA2-ben rohadtul idegesített már a folyamatos “mages should be free” nyafogásával. Én megértem, hogy ki kellett nyírnia a pasiját, és ettől átment emóba, de akkor is idegesítő.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s