Sayonara Zetsubo Sensei – első benyomás raw alapján

Az anime első része a manga első két fejezetét dolgozza fel néhány kis különbséggel. a SHAFT-től megszokottan sok a háttérben is a poén, vagyis a táblára írások meg ilyesmik, amikkel én így egymagam nem tudok mit kezdeni. Illetve tudnék, mert utána lehetne nézni a dolgoknak, de nem fogok, mert lustaság fél egészség 😀

A rész úgy kezdődik, mint ahogy kb minden iskolai élettel kapcsolatos anime: a cseresznye fák virágoznak, méghozzá igen gyönyörűen ^^ Egy lány, névszerint Fuura Kafuka reménnyel telt szívvel sétál a fák alatt, mikor meglát egy férfit, aki épp felakasztja magát

Aztán jön az opening, ami engem leginkább a Welcome to NHK! endingjére emlékeztetett, nem is véletlenül, mert az énekes ugyan az: Ohtsuki Kenji. Ez azért nem tűnik annyira elborult számnak, mint az az ending, ráadásul a diáklányok seiyuu-i is besegítenek a dalolásba kicsit ^^ Amúgy a szám egészen jó 🙂

Ezután folytatódik a történet. Meg kell jegyeznem, hogy amikor kiírják a címet ugyan azt a képet használják, ami a mangában is volt hozzá, ami azért jó, mert azok nekem nagyon tetszenek ^^

Na de térjünk vissza a történethez… Kafuka először sokkot kap, majd megpróbálja lerángatni a kötélről a pasit. Ekkor láthatjuk, milyen egyedi cenzúra technikát alkalmaz a rendező (naja, Shinbo Akiyuki). Én személyszerint annyira nem örülök neki, hogy azokon a bizonyos helyeken egy kövér japán hapsi napszemüveges fejét látom, de hát mind1…

Kafuka addig rángatja a pasit, míg el nem szakad a kötél. A férfi a földön fulladozva megkérdezi, hogy mégis mit csinál, mi van ha ezzel megöli őt? Aztán Kafuka meglepődik, és a férfi, aki mellesleg Itoshiki Nozomu, is rájön, hogy ezt talán nem éppen egy öngyilkossági kísérlet után kéne mondani 😀

Nozomu elkezdi mondani, hogy mennyire jelentéktelen az élete, Kafuka pedig megkérdezi, hogy meg akart-e halni. Nozumu persze igennel válaszol, Kafuka azonban nem figyel, helyette inkább kifejti, hogy nincs az az ember, aki egy ilyen szép napon öngyilkos akarna lenni, meg a tavasz úgyis a remény évszaka stb stb, ráadásul “Momoiro Gabriell” (Barack színű Gabriell) sem bocsátaná meg… Mellesleg Momoiro Gabriell a lent látható cseresznyefa, akit Kafuka nevezett el… épp most 😀

Prsze a többi fának is van neve, a szemetes meg kincses láda… Nozumu valahogy nem viseli el könnyen a lányt 😀

És persze itt az ideje, hogy Kafuka Nozumu-nak is nevet találjon. Mivel ő a Momoiro Wakashachou-ról (Barack színű fiatal főnök) lógott le, ezért ő lesz Momoiro Kakarichou (Barack színű hivatalos főnök… vagy vmi ilyesmi) nevet kapja 😀

Nozomu-nak ez láthatóan nem tetszik, és kifejti, hogy a lány nem nevezhet el, amit csak akar, mert ahhoz meg kell vásárolni a jogokat, és az sok pénzbe kerül, és… szal ebbe Nozomu nagyon belelendül, Kafuka pedig felajánlja, hogy ad neki 50 yen-t, ha hívhatja így 😀

Aztán Nozomu kicsit kiakad, hogy a pénz körül forog a világ De persze Kafuka hamar rákezd arra, hogy a világ tele van reménnyel ^^

Azt is megállapítja újra, hogy Nozomu biztos nem akart öngyilkos lenni. A férfi megkérdezi, hogy vajon akkor mégis szerinte mit csinált? A válasz: növelni akarta a testmagasságát. 😀 Kafuka emlékszik, hogy amikor rosszra fordultak a dolgok (adósság, csőd stb.) az apja is mindig növelte a magasságát XD És mivel az apja növelte a magasságát, az anyja is növelte kicsit a magasságát XD

Nozomu persze megkérdezi, hogy Kafuka szerint akkor a Fuji hegy erdejében, ami híres hely az öngyilkosságra, mindenki csak a magasságát próbálja növelni? Kafuka azonban nem válaszol, csak közelebb lép Nozomu-hoz…

Majd megállapítja, hogy Nozomu egyáltalán nem alacsony, szal fölösleges növelnie a magasságát Majd Kafuka-ban felmerül, hogy lehet Nozomu be akar lépni egy kosárcsapatba és azért, de szerinte akkor elég lenne, ha magasra ugrana

Aztán Kafuka 50 yen-t ad Nozomu-nak, aki azonban elhajítja azt, majd elrohan… Kafuka kijelenti, hogy Nozomu fura… Bagoly mondja verébnek 😀

Aztán az iskolában találjuk magunkat, ahol először is a “kamera” gyorsan végigfut az osztály azon lányain, akiknek a történetével később megismerkedhetünk. Majd belép az új tanár, aki persze nem más, mint Nozomu. Kafuka persze egyből felkiállt, hogy “Ah, Momoiro Kakarichou!” Nozomu idegesen kijelenti, hogy ő nem Momoiro Kakarichou… A többi diák meg megjegyzi, hogy nem is gondolták 😀

Kafuka azért megpróbálkozik megint 50 yennel, de Nozomu most is elutasítja 🙂

Nozomu bemutatkozik az osztálynak, felírja a nevét a táblára, de kiderül, hogy nagyon utálja, mert hogy a vonalak száma a nevében (vagy mi) szerencsétlenséget hoz… De semmi gond, Kafuka-nak van erre megoldása 😀

lol, Lucky Star feeling 😀 Másik megoldás:

höhö, email cím ^^ Majd Kafuka-nak az a fantasztikus ötlete támad, hogy írják vízszintesen a nevét… Csakhogy ha Nozomu vezeték nevét vízszintesen írják, akkor úgy lehet olvasni, hogy ‘zetsubou’, vagyis kétségbeesés, ami hát nem túl pozitív

Ezután mindig, ha Nozomu nevét írják, akkor nagy helyet hagynaki ki a vezeték neve két kanji-ja között 😀

Majd jön egy eléggé érdekes eyecatch (^^’), és az epizód második része. Kafuka besiet a terembe, ami valamiért egy fürdővé változott… Kafuka számára persze ez totál egyértelmű

Aztán megtudjuk, hogy ez csak Kafuka elképzelése volt, amit nem a szerencsétlen srácnak fejetett ki, aki mellette állt, hanem a srác mellett álló barátnőjének, Chiri-nek

Persze Chiri abszolút ellenzi az ötletet, ráadásul értelmetlennek tarja Kafuka mondanivalójának 90%-át 😀 Majd Chiri meglát valamit…

Úristen, Kafuka egyik zoknija kicsit lecsúszott! Természetesen Chiri ezt nem hagyhatja! Gyorsan meg is igazítja…

Heh, egy perfekcionista 😀 “Kore de yosh” ^^

Nozomu éppen az iskolapszichológusnál, Arai Chie-nél panaszkodik, amikor Chie megjegyzi, hogy ő tulképpen a diákok pszichológusa… de végülis mind1, mondja el, amit akar 😀

Nozomu kifejti, hogy azért akart meghallni, mert a szíve bemocskolódott. Kiválasztott ugyanis egy baseball csapatot, aminek szurkolni akar, de a csapat emblémáját, ami őt a haj szó írására emlékezteti (már ha jól emléxem a mangából a dologra). Ráadásul a “haj” emblémás baseball sapka alatt, az edzőnek nem volt valami sok haja 😀

Nozomu kijelenti, hogy miután ezt kiadta magából, sokkal jobban van, és most perpill nem akar meghalni ^^ Chie (aki szerintem az egyik legszebben megrajzolt karakter, bár igazából mind ugyanúgy nézki, de nekem valamiért ő tetszik a legjobban) megjegyzi, hogy vajon mihez kezd, ha ez a hapsi nap mint nap ide fog jönni és panaszkodni 😀

Kezdődik a tanítás, és Kafuka megint megpróbálkozik pénzzel megvenni a névadás jogát, most kicsit többel, és Nozomu el is fogadja ^^

Persze Chiri kiakad, hogy miért fogadja el Nozomu a pénzt, miért adja fel. Mire Nozomu kijelenti, hogy ez élet csupa feladásból áll…

Aztán Nozomu kioszt mindenkinek egy papírt, amire a diákok a jövőjükkel kapcsolatos céljaikat kellene, hogy leírják, de Nozomu totál kiakad, megint kifejti, hogy nincs jövő vagy remény, és hogy mindenki inkább a kétségeit írja le, vagyis hát pontosan azt, hogy szerintem melyik életpálya vezetne a legnagyobb bukáshoz

Egy kis intermezzo, hallhatjuk ahogy Chie erotikusan nyög, majd láthatjuk, hogy miért 😀

Nozomu felolvassa az eredményeket, és mindnekinek elmondja, hogy mennyire reménytelen a jövője. Persze Kafuka megint kifejti, hogy remény mindig van. Nozomu megkérdezi, hogy akkor vajon Kafuka képes-e pl bejutni a Tokiói Egyetmre… Kafuka szerint megvan a lehetőség. Vajon lehet-e ő elnök? Meg van rá a lehetőség… A diákok elkezdnek felnézni rá 😀

Nozomu végül megkérdezi, hogy nincs-e olyan lehetőség, ami bukásra ítélné őt? Kafuka elismeri, hogy azért van… Később a tanáriban egy másik tanár megdícséri Nozomu-t, hogy milyen érdekes és nagyra vágyó céljai vannak a diákjainak (idol, világhírű focista stb.)… Persze ezek nem igazi célok De van egy valaki, akivel a másik tanár szerint külön kéne foglalkozni, mert eléggé fura dolgokat írt a lapjára… Fuura Kafuka: 1. Isten 2. Ember a jövőből 3. Ufó a Pororocca bolygóról 😀

És jön az ending, ami szerintem iszonyatosan jó. Már csak a zenéje is jó, de a képvilág, amit hozzátársítanak is remek 🙂 Ja, és a seiyuu-k éneklik, névszerint Nonoka Ai, Inoue Marina, Kobayashi Yu és Shinati Ryoko ^^

Mindent összevetve… Kicsit más érzést keltett bennem ez az anime, mint a manga, de igazából minden anime, amit Shinbo Akiyuki rendez, más érzést kelt benne, mint a manga Szerencsére itt most elmaradt a rengeteg felhalmozott képi poén, ami ugyan élvezetessé, de nehez emészthetővé tette a Pani Poni Dash-t. Ebbe az animébe tényleg nem is illenének, mint ahogy az a cenzúra sem illik, de egye fene elviselem… A grafikája nagyon szép, igaz, hogy kb minden szereplő ugyanúgy néz ki, de a mangában is 😀 Hát igen, a karakterdizájn a végletekig le van egyszerűsítve De attól még Chie akkor is szép 😀 Nozomu-nak is vannak olyan “hűha most tök menőn néz ki” pillanatai 😀 Amúgy Kamiya Hiroshi mint Nozomu valahogy egészen fantasztikus… Mármint a hangjáról mindig Takemoto-kun jut eszembe a Honey & Clover-ből (és mindig is ő fog)… És hát van az életvidám Takemoto-kun hangja, aki leküzdi a nehézségeket, és mindig megpróbál pozitív lenni… és van ez a karakter, aki azzal kezdi az egészet, hogy meg akar halni, és abszolút depresszív… Nem tom, de ez a kontraszt valahogy magában mosolygásra késztet ^^ Nonoka Ai, mint Kafuka teli találat! Abszolút ártatlanság és pozitívizmus 🙂 Inoue Marina, mint Chiri, is igen jó volt, és örültem, hogy most egy sokkal nőiesebb hangot hallottam tőle 🙂 Azt gondolom, hogy mondanom se kell, Yajima Akiko-t, Chie szerepében egyenesen imádtam ^^ Szóval jó show lesz ez 🙂

Now listening to: Kaori Fukuhara and Aya Endo – Doraemon no Uta