Yume Miru Kusuri – A Drug That Makes You Dream

Ez egy egészen érdekes H-játék, nem csak a témáját tekintve, hanem azért is, mert ezt kivételesen nem torrentről szereztem be, hanem az egyik smsweb-es oldalt böngésztem egészen másfajta játékok utána, amikor rátaláltam ^^ A játék (a szexjelenetek mellett) a mai japán fiatalok 3 eléggé sokat előforduló problémáját tárgyaljai ki, méghozzá igen behatóan. Előre hozzáteszem, hogy ezt az ismertetőt nem egymás után írom, hanem ahogy megcsinálom a különböző route-okat, vagy éppen félúton az egyiken, szal lehet, hogy nem lesz túl összefüggő 😀

A főhősünk, Kagami Kouhei,egy külső szemlélő számára átlagosnak tűnhet, de azért nem teljesen az. Neki is, mint mindenkinek, akit átlagosnak hiszünk, megvannak a maga problémái. Legfőbb gondja az iskolájában kialakított “jó fiú” image, ami mögé elbújtatja az igazi énjét. Vannak barátai az osztályában, de nem sok, mert hát mindenki tipikusan jótanulónak gondolja (meg is lepődnek, amikor ellóg az óráról). Ja, és az oszály vagy inkább az évfolyam legnépszerűbb lánya Nanjou Kyouka (akit Kouhei magában csak Antoinette-nek hív Marie Antoinett után) is külön figyelmet szentel a fiúnak, ráadásul mintha a lány hobbija lenne, hogy flörtöl főhősünkke annek ellenére, hogy van pasija.

Otthon szerető család várja mindig Kouhei-t, akik a maguk módján eléggé viccesek 🙂 A család amúgy négy tagú: apa, anya, Kouhei, és Kouhei huga Aya. Egészen jól kijönnek, de hamar megtudjuk, hogy Kouhei maga nem áll vérszerinti rokonsággal a családban, és ezért igaz, hogy már több mint 10 éve él velük, mindig kicsit tartózkodó. Úgy érzi, hogy a “jó fiú” szerepet főként azért vállalta magára, hogy nevelőszüleinek ne okozzon bajt. Hugával, Aya-val egészen jól kijönnek, bár idejük nagy részét azzal töltik, hogy szivatják egymást

Jajj, és el ne felejtsem megemlíteni, hogy Kouhei iskola mellett egy boltban dolgozik, ahol egy egészen érdekes fazon a munkatársa. A srác neve Tsubaki Hirofumi, iszonyatosan magabiztos, iszonyatosan jól néz ki, és iszonyatosan meleg XD Ráadásul eléggé be van indulva Kouhei-re és folyton flörtölni próbál vele, amit Kouhei már megszokott, és valamennyire tudja kezelni a dolgot ^^ Ja, és Tsuboki amellett, hogy meleg imádja H-game-ket 😀 Be is vezeti Kouhei-t a H-gamek világába, ami jó pár vicces és szarkasztikus megjegyzéshez vezet, sőt néhol még sértő is lehetne a játékos számára, de ettől függetlenül jókat röhögtem rajta 😀

És ha ez még nem lenne elég, Kouhei időről időrel különös, vonatzakatolás szerű hangot hall, ami folyton elálmosítja… Magyarán eléggé gyakran hallucinál, és nem tudja, ez mikor kezdődött.

Case 1: Bullying

Még mindig problémáim vannak azzal, hogy pontosan hogyan is fordítsam ezt a fogalmat magyarra, mert a szótár azt adja ki a “to bully” kifejezésre, hogy “erőszakoskodik, kínoz, megfélelmít, terrorizál, zsarnokoskodik”, de szerintem ezek egyike sem fedi le pontosan azt, amit ez a “shool bullying” jelent…

Na de térjünk rá erre a történetre. Az osztály egyik diákja Shiraki Aeka amellett, hogy introvertált, a többiek szerint alapvetően fura is, ezért miután új diákként bekerül az osztályba hamar Nanjou Kyouka és csapata kegyetlenkedéseinek céltáblájává válik. Az egész viszonylag ártatlanul kezdődik, azzal, hogy Nanjou rávesz mindenkit, hogy ne beszéljenek a másik lányhoz… Persze ennyi nem lesz elég, és később fizikailag is bántalmazni kezdik a lányt (konkrétan egy tollnak álcázott elektromos sokkolóval). Aeka csendben tűri a megpróbáltatásokat. Egyetlen menedéke az iskola tetőterasza, amit különböző okok miatt le van zárva, de Aeka szerzett hozzá kulcsot. Rajta kívül csak Kouhei megy ki néha tetőre, ugyanis egyszer véeltlenül felfedezte a nyiott ajtót. Aeka általában a tetőn szokott pihenni, többnyire aludni, ezért különbejáratú plédje is van ott ^^

A későbbiek folyamán Kouhei és Aeka lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, megtudhatjuk, hogyan érzi magát Aeka, akit kínoznak az osztálytársai, és azt is, hogy mennyire utálja magát és az osztály többi tagját Kouhei azért, mert tudnak a dolgoról, mégse tesznek ellene semmit, ugyanis féltik a saját bőrüket. Viszont Kouhei-t egészen kezdi érdekelni a lány, de ahhoz, hogy valóban közelkerüljön hozzá fel kell adnia a “jó fiú” szerepet, fel kell vállalnia önmagát, és azt is, hogy ezzel elveszti a barátait, és az egész osztály az ellenségévé válik…

A történet megoldása… hmmm… nem volt rossz, igazából más kiutat én se látnék az adott szereplőkkel, bár én magam biztos hogy nem hagynám idáig fajulni a dolgokat. A véleményemet a témával kapcsoaltban a legjobban Aya tükrözte, amikor a “bullying” szóbakerült. (Ez most kicsit spoiler) Szerinte ugyanis akik kínozzák a gyengébb diákot idióták, de az a diák sem normális, aki ilyesmi miatt öngyilkos lesz. Szerezzen barátokat magának, és ennyi, a barátoknak nem feltétlen kell az iskolából lennie…

Amúgy számomra még mindig nehéz megérteni az ilyen dolgokat, talán azért, mert nem éltem át ilyesmit a közelemben még, és a gimnáziumi osztályunktól is teljesen idegen volt a dolog. Jó persze nálunk is volt kiközösítés (szerintem nem nagyon van olyan osztály, ahol nincs), de még odáig se fajult a dolog, hogy ne beszéltünk volna a kiközösített diákkal… Csak egyszerűen nem beszéltünk vele sokat… Ennek ellenére egészen érdekes volt ez a történet. Nem mozgatott meg annyira, hogy sírjak, de volt benne jó pár rész, amin igen csak meglepődtem 🙂

Jah, mellesleg a szexjelenetek nem voltak rosszak, csak kicsit megint olyan valószerűtlennek tűntek, de tudom, hogy bennem van a hiba, amikor nem akarok valamilyen életemet meghatározó döntés után izélni valakivel XD

Case 2: Interpersonal

A lány ebben a fejezetben nem más, mint a diákönkormányzat elnöke, Kiriyama Mizuki. Első pillantásra ő az a tipikus “szép, okos, intelligens, finom, vezetőtípus úrihölgy”, de csak elsőre… Mint megtudjuk, Kouhei érdekesen került kapcsolatba vele, egyszer mikor a diákönkormányzat szobájához ment, és nem kopogott, éppen dohányzáson kapta Mizuki-t. Mizuki aztán ráerőltetett egy cigit Kouhei-re, aki viszont még életében nem dohányzott… Mint kiderül, Mizuki sem

Mizuki és Kouhei egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mert Kouhei segít a diákönkormányzat munkájában. Hmmm, hát hogy is mondjam… igazából a “Mizuki route” eleinte nem áll másból, csak szexből. Ez az amit tesznek, és ez az, amiről többnyire beszélnek. Aztán megjelenik a halál motívum, dorogok és alkohol is. Közben megismerhetjük Mizuki-t, aki szerintem sokkal, de sokkal zavarosabb a fejében, mint Aeka (pedig azért ő se volt full 100-as).

Először azt hittem, hogy Mizuki lesz a kedvenc szereplőm, mert eléggé sunyi néha, de alapvetően okos és vicces… aztán az első benyomás után jött egy csomó “WTF?! O_o” “Mit csinál?!” “Jézus…” és hasonló ledöbbenés 😀 Igazából eleinte nehéz rájönni, hogy mi a problémája Mizuki-nak, mert alapvetően egy egészen hétköznapi dolog, ami mindenkivel megesik, csak ő kicsit túlbonyolítja. Az ő gondja ugyanis, hogy nem látja a saját jövőjét. Nem arról van szó, hogy nincsenek tervei a jövővel kapcsoaltban, hanem hogy egyáltalán nem tudja elképzelni magát a jövőben, vagy már akár azt sem, hogy mit fog csinálni másnap…

A történet igazából tartalmazza azokat a dolgokat, amikkel általában egy depressziós fiatal próbálja “kezelni” magát, vagyis hát elfelejteni a gondjait a drogok, alkohol és szex pillanatnyi élvezetével. A megoldás nem volt rossz, igazából lehúzta a társadalom felé mutatott álarcot mind Kouhei, mind Mizuki személyiségről. Az utolsó fordulat azonban eléggé kiszámítható volt szerintem, de azért végülis pár könnyet csalt a szemembe ^^ Szex jelenet az volt itt bőven, nem is voltak rosszak eleinte, csak aztán unalamassá vált a dolog. Az unalmasat értsd úgy, hogy papírra firkálgattam, miközben nyomtam a Ctrl azt adott jelenet skippeléséhez 😀

Case 3: Drug

Kouhei mikor a munkahelyén egyszer kiviszi a szemetet, találkozik egy furcsa lánnyal, aki tündérnek mondja magát egy másik világból, és kaját kér tőle, mert kaja nélkül nincsen tündéri ereje Kouhei egyből érzi, hogy a lány semmi jót nem hozhat számára, és jobb, ha elkerüli, ennek ellenére a városban lépten-nyomon összefut ezzel a furcsa szerezeménnyel, aki Cat Sidhe Nekoko-nak nevezi magát, és elvileg keresi a Tündérek országát, ami az ő otthona is lenne, de valamiért elűzték onnan. Ja, és emellett mindig iszonyatosan vidám, és hobbit űz abból, hogy veszélyes embereket haragít meg, ráadásul általában nem érteni, miről beszél, és néha még H-game terminusokat is használ 😀

Azt hiszem nem kell elmondanom, hogy ennek a történetnek mi a fő témája, mert a címéből eléggé egyértelmű. Kouhei segít Nekoko-nak keresni a Tündérek országát, és főleg azért, mert úgy érzi, hogy ez a lány az ő szürke életébe egy kis színt hoz. Tehát megint annak elehtünk tanúi, ahogy Kouhei megpróbál kitörtni az egyhangú életből, a “jó fiú” szerepéből, és megpróbálja elhallgattatni azt a monoton vonatzakatolást. Persze emellett a másik fő kérdés, hogy kicsoda is Nekoko, mit csinál, amikor nem Kouhei-vel van. Bár úgy érzem, hogy Nekoko kilétét eléggé könnyen ki lehet találni, ha megnéztük az openinget (amit érdemes megtenni, mert elég szép), és végig vittük már a két másik történet közül legalább az egyiket, meg kicsit átlátjuk az ilyen játékok felépítését ^^

Alapvetően egészen jól feldogozta szerintem az éreintett témát ez a rész. A megoldás is igen jó volt. Talán ez volt az a történet, amivel a legjobban együtt tudtam érezni, bár a másik kettő is megérintett. A szex jeleneteket itt már kapásból átugrottam, mert az ilyen játékok végefelé mindig ráunok ezekre, és miközben azok auto módban végigmentek, én AnimeStars-t olvastam 😀

Nos akkor a játékról úgy összességében: először is nagyon nagyon szép. Nagyon tetszettek a CG-k, még a H-CG is egészen igényes volt. A zenéje szerintem nem mindig találta el az adott jelenetet, és kidolgozhattak volna kicsit több különböző arcot a szereplőknek, amikor nem éppen CG van, de mind1, végülis akkor úgyis a szöveget olvasod… A seiyuu-k, akikről fogalmam sincs kik, egészen szép munkát végeztek. Ami még nagyon tetszett, hogy a cég, aki angolra fordította a játékot, a Peach Princess, meghagyta a -san és hozzá hasonló végződéseket, és mindig azt a nevet használta, amit a szereplők is mondtak. Az ugyanis baromira irritáló, amikor valaki a másikat a vezetéknevén hívja, mégis az angol fordításban pl a keresztnév szerepel. Azt viszont nem nagyon értem, hogy ha ezt megtették a nevekkel, akkor Aya miér Kouhei-nek hívja főhősünket, amikor egyértelműen “Nii-san”-t mond. Szerintem akkor már inkább fordították volna ezt le pl “Bro”-ra vagy valami…

De úgy összességében nagyon szép és jó játék volt, ami érdekes problémákkal foglalkozott, ami azért szerintem a magyar fiatalok többségét is érinti (az mellékes, hogy 18 éven aluliak elvileg nem juthatnak hozzá a játékhoz :D). Nem hatott meg annyira, mint a Narcissu, az Ever 17 vagy a Kana -Little Sister-, de mindenképp érdekes volt, és valószínűleg ha lesz időm, a rossz végeket is megcsinál (mert alapvetően nem szoktam ám), ugyanis kíváncsi vagyok, hogy mennyivel durvábbak, mint a jó végek

Jah PS: annak ellenére, hogy pl Aya-val nem lehet összejönni, vele is vannak khm érdekes helyzetek, amik végül nem jutnak sehova 😀